2012. május 26., szombat

REKONSTRUKCIÓ




Mindenki szeret egységben lenni önmagával. Olyankor jó lenne megállítani az időt, vagy legalábbis egy mentális fényképet készíteni, hogy megjegyezzük, mitől volt az olyan jó és hogy szükség esetén helyreállíthassuk ezt az állapotot.

Optimista alkat vagyok, de lássuk be, hogy sok olyan esemény, trauma ér bennünket, amelyet nem önszántunkból élünk át még akkor sem, ha tudjuk, hogy ezek is az életünk részei.

Ilyenkor kibillenünk az egyensúlyból, széttörik az egység. Nem vagyunk már önmagunk, nem úgy működünk, ahogy normálisan. Aztán megpróbáljuk összeszedni széthullott darabkáinkat, vagy megpróbálunk kimászni a gödörből, amibe beleestünk. De stresszhelyzetben nem működünk túl jól. Sötétben tapogatózunk, amikor az elvesztett darabkáinkat keressük és van, hogy azt érezzük, hogy valami láthatatlan erő húz vissza a gödörbe, bárhogy szeretnénk is szabadulni belőle. Ha nem tudunk sikeresen megküzdeni a helyzettel, akkor a későbbiekben hasonló szituációban is csak  ilyen blokkolt állapotban tudunk majd reagálni.
A rekonstrukciós oldásokban először egységélményt keresünk, majd azt az eseményt, amely megtörte az egységet és amelynek blokkja a jelen problémánkra is hatással van. És ahogy az oldásmenet neve is mutatja, helyreállítjuk az egységet.

EGYSÉGBEN



Mindannyian keresők vagyunk. Keressük a boldogságot, a tökéletességet, vagy munkahelyet, szerelmet, gyógyulást, lakást, országot, baráti kört, hobbit vagy az élet értelmét...
Úgy is fogalmazhatunk, hogy azt az állapotot keressük, amelyben egységben érezzük magunkat. Hogy kinek mit jelent az egység, na az hosszú iromány lenne, mindenesetre mindenkinek mást jelent a harmónia, a boldogság és a tökéletesség is.

Bárhogy hívjuk is, időnként, lehet, hogy csak egy-egy pillanat erejéig, szerencsés esetben akár hosszútávon egységben érezzük magunkat. Egyszerűen minden stimmel. Biztos eszedben jut pár ilyen alkalom, de vannak olyan pillanatok is, amelyeket nem tudsz felidézni. Lehettél egységben magzati korban, vagy iskolásan is. 

A jó hír az, hogy nem csak a stresszes helyzeteket tárolja a testünk és a lelkünk, hanem az egységélményeket is. És itt is érvényes az, hogy a generációs őseid a rossz mintái mellett az egységélményeit is átadták neked.

És bizony meg is tesszük, ha erre kerül a sor. Átélheted őket, rájuk pillanthatsz, hogy rájöjj, mi hiányzik most, mitől lehetnél most jobban.

Sajnos nem tart örökké a harmónia, újra és újra kibillenünk. Kibillent állapotban aztán tudat alatt újra szeretnénk megtalálni ezt az egységet. Az egység visszaállításában a rekonstrukciós oldásmenetek segítenek.

HÁZI FELADAT



... Hasonló és mégis más...

Már írtam a mintákról. Szóval ha beazonosítottuk, akkor feloldjuk a berögzült rossz mintát. Természetesen a helyére új minta kívánkozik, amit ezúttal már te választasz. Az új mintának be kell épülnie. Tulajdonképpen úgy is fogalmazhatunk, hogy be kell táplálnunk, be kell égetnünk a tudatalattidba, hogy innentől kezdve már ez legyen számodra a normális.

Ez néha csettintésre is megy, akár abban a pillanatban, amikor megérted az előző mintád lényegét. De inkább az a gyakori, amikor szükség van arra, hogy megtanuld, begyakorold az újat. 
Ebben hasonlít ez a házi feladat az iskolai testvéréhez. 
Ugyanakkor ez egy teljesen testre szabott  feladat lesz, kiteszteljük, hogy NEKED mivel tudnánk legjobban megsegíteni a beépülés folyamatát.

Mivel tanár vagyok, nagyon fontosnak tartom és ki nem hagynám ezt a lépést. 
Viszont ellenőrizni nem fogom, így fekete pont sem jár, ha nem csináltad meg. 
Ezt rád hagyom. Na ebben más ez a házi feladat.



2012. május 24., csütörtök

STRESSZES KAPCSOLATOK OLDÁSA

Ez az egyik kedvenc oldásmenetem.

Segít meglátni a konfliktus lényegét. nemcsak a saját szemszögedből láthatod a helyzetet, hanem a másik fél szemszögéből és kívülről is. Megláthatod, hogy miért kerültél bele és hogy hogyan léphetsz ki belőle.
Arra is fény derül, hogy milyen régi mintát hozol, ami miatt (újra és újra) bele kellett csúsznod egy ilyen konfliktusba.

Hidd el, nincs reménytelen helyzet.

Természetesen vannak kapcsolatok, amelyektől el kell búcsúzni, de csakis akkor van értelme, ha megfejtetted, hogy mit rontottál el. Minden esetben terhel téged is felelősség még akkor is, ha látszólag a másik fél a mumus. Minimum amiatt, hogy benne felejtetted magad a kapcsolatban tovább mint kellett volna.

De a legtöbb esetben van megoldás. Kell is lennie, hiszen vannak kapcsolatok, amelyektől nehéz megszabadulni illetve nem is lehet teljesen. Szülők, rokonok, kollégák, a gyerekeid apja.

Nem is olyan hihetetlen, hogy ahogy te változol, úgy változhat a másik fél is a kapcsolatban. Ha te nem játszod már a szigorú szülő szerepét, akkor a másik fél nem látja majd értelmét, hogy gyerekesen viselkedjen, legalábbis veled. Vagy ha nem hagyod magad megalázni, akkor nem leszel jó alany a megalázó számára és így tovább...


2012. május 23., szerda

GENERÁCIÓS OLDÁSOK



Pont olyan vagy mint anyád/apád!!!
Ez a mondat sok mindenkinél kiveri a biztosítékot.

Egy csomó dolog nem tetszik, amit a szüleinknél látunk. Talán még haragszunk is kicsit, pedig lehet, hogy ők sem "önszántukból" olyanok amilyenek, vagy viselkednek úgy, ahogy. Akarva akaratlanul mintázzuk szüleinket és nagyszüleinket és így tovább.

Az önszántukból-t szándékosan tettem idézőjelbe, hiszen van választásunk. főleg, ha észrevettük a hibás viselkedésmintát, dolgozhatunk rajta, hogy mi már ne adjuk tovább.

A generációs oldásoknál is a gyökereinél szüntetjük meg a rossz mintát, csak nem korregresszióban (fogantatásunktól máig), hanem egy előbbi generációban keressük az akkor létrejött korlátozó hitrendszert. és akkor kard ki kard:-)


2012. május 21., hétfő

A KAPCSOLATOK DINAMIKÁJA



Sokszor hallani azt, hogy aki idegesít, az tulajdonképpen tükröt mutat nekünk. Bevallom, hogy én nem minden esetben értettem ennek a metaforának a jelentését. Valahogy nem akartam elfogadni, hogy ha szemben áll velem  egy üvöltöző, gonosz ember, az engem tükröz, hiszen én magamat nem ilyennek látom.

Van, amikor ez a tükör egyértelműen mutatja, amit látnom kéne, de van, hogy szükség van egy kis ablakpucolóra...:-) Ha nem vagyok üvöltöző gonosz ember, akkor talán
- túlzottan az ellenkezője vagyok. képtelen vagyok érvényesíteni az akaratom, behódolok mindenkinek, fejet hajtok mások előtt magamat teljesen háttérbe szorítva.
- de bizony az is előfordulhat, hogy bennem is lakik egy ordítozó, gonosz ember, csak bezártam, nem engedem se ordítani, se gonoszkodni (vagy csak nagyon ritkán, enyhe változatban egy másik csoportban pl. a férjemmel vagy a lakógyűlésen...), úgy csinálok, mintha nem is létezne.

Tulajdonképpen hálásnak kéne lennem az ordítozó, gonosz embernek, mert általa megtanulhatom, hogy hogyan álljak ki magamért. Vagy mondjuk segít felismerni és elfogadni, hogy van bennem rossz is, az is hozzám tartozik. És ha már elfogadom, hogy létezik, képes vagyok irányítani is és nem lesz már szükségem az ordítozó, gonosz ember mintájára. kereshet magának más partnert, ha akar.:-) (Hacsak nem tanult meg ő is valamit általam)

Ez persze most csak egy példa volt. De van pár "üvöltöző, gonosz ember", akinek tudok már hálás lenni. És te hogy vagy ezzel?

MINTÁK



... Ha rálépsz a vonalra, akkor elvisz a kutyás ember... Vagy jobb esetben: aki csíkra lép, az szerelmes...
neked is voltak hasonló kisiskolás babonáid? 
Néha, hogyha sétálok a járdán és rálépek egy-egy törésre, beugrik az az érzés, amikor gyerekkoromban a barátnőmmel mentünk hazafelé a suliból és ezzel hülyítettük egymást.

És bár tudom, hogy nem fog elvinni az a fekete ruhás kutyás ember, mégse szívesen lépek rá arra a törésre. Erre a mintára jól emlékszem, hiszen sokat "gyakoroltuk" anno. De rengeteg olyan mintát is cipelünk, amire a tudatunk már nem emlékszik, a tudatalattink viszont igen. Amikor pedig hasonló szituációba kerülünk mint akkoriban, akkor a minta bekapcsol és mi ismét abban a stresszben találjuk magunkat. 

Gondoljunk csak bele hány száz vagy ezer stresszhelyzetet élünk át csak még mielőtt iskolába mennénk. Kezdve a magzati kortól, születés, elválasztás, kistestvér, orvos, kutya, nem szimpatikus ember a buszon, játszótér, esés, veszekedés otthon..... 
És akkor még nem beszéltünk azokról a dolgokról, amelyek nem is velünk estek meg, hanem a felmenőinkkel. Éhezés, háború, munkakörülmények, betegség stb. De mehetünk még messzebbre is: ki tudja, hogy hány emberöltő alatt összegyűlt mintát őrzünk és követünk. 

Nyilván nem oldhatjuk fel az összes berögzült mintát. Viszont azokat érdemes, amelyek újra és újra felbukkannak, felbosszantanak, elkeserítenek vagy idegesítenek.



GENERÁCIÓK



Te hányféle aranyszabályt ismersz családi köreidből? Lehet, hogy bele sem gondolsz igazán, hogy helyesnek vagy helytelennek tartod őket, csak követed, amit már sokszor hallottál. Hogy aztán mire (nem) használod őket, azt nehéz megjósolni. Ez visszafelé is érvényes: ki tudja, milyen korlátozó hitrendszer áll mai viselkedésmintáid mögött. Ezt tudjuk kideríteni a kineziológia segítségével. Íme néhány példa és azok lehetséges következményei.

"Amíg az asztalomnál ülsz, azt teszed, amit én mondok!" (mindig valaki árnyékában élek, önálló döntésjog nélkül)
"A férfi 100 kilónál kezdődik" (és ebből egy dekát sem tudok lefogyni)
"Ilyet nem szabad mondani...!" (inkább őrlődsz, mintsem kimondd az érzéseidet, félsz, hogy bajod lesz belőle)
"Első a munka." (nem is érdemlem meg, hogy én legyek az első magamnak)
"A fiúk nem sírnak." (inkább belebetegszenek a gondjaikba)
"Ha rossz vagy, a Jézuska nem hoz ajándékot." (állandó megfelelési kényszer)
"A házimunka nőknek való." (hagyom, hogy emiatt kibillenjen az egyensúly a házasságomban)
"Ezt ne csináld, mert elvisz a szenes ember." (mindig attól félek, nehogy hibázzak, mert azt mások megtorolják)
"Ebből nem lehet megélni." (nem mersz azzal foglalkozni, amivel szeretnél, mert azt hiszed, hogy az nem rendes munka)
"Ha jó lesz a bizonyítványod, kapsz egy biciklit." (a szeretetet ki kell érdemelni)


BIOFEEDBACK



A testünk pozitív és negatív hatásra is reagál.
Nem nehéz ezt elképzelni, hiszen tudjuk, milyen az a szívdobogás, amikor például hosszú idő után újra meglátjuk a szerelmünket vagy ha elénk ugrik egy vicsorgó kutya.

Életünk pozitív és negatív eseményei sejtmemória szintjén is tárolódnak a testben.

A kineziológus gyakran használja a tesztelés szót. Ez azt jelenti, hogy izomteszt útján információkat keresünk múltbéli stresszek, blokkok feltárásához. Általában a deltaizmot teszteljük. Azt figyeljük, hogy bizonyos információkra az izom elgyengül vagy erős marad. A test ilyen visszajelzését hívjuk biofeedbacknek.
A test mindig igazat mond. Hiába is szeretnénk bizonyos válaszokat, az izomteszt nem hazudik:-D

PONTOSAN KI A TANÁCSADÓ KINEZIOLÓGUS?


A TEK tanácsadó nem természetgyógyász, nem gyógyító.

Abban segít, hogyan változtass életmódodon, életviteleden, életszemléleteden, vagyis segít lelki egészséged elérésében és megőrzésében, hogy minőségileg jobb életet élhess.


Nincsenek elvárásai és nem ítélkezik. Tudja, hogy amilyen problémával hozzá fordulsz, az valamilyen formában a saját problémája is volt vagy lesz.

Segíteni szeretne, de nem erőltet. Engedi, hogy a saját tempód szerint haladj. Csak olyasmit tesz, amire a tudatalattid is készen áll.
Képes azt a módszert és technikát, amelyet ismer a te javadra fordítani. Ugyanakkor meghagyja neked a változtatás jogát, te döntöd el, hogy hogyan élsz tovább.

Meghallgat, empatikus, de képes kívülálló maradni, nem engedi, hogy érzelmei irányítsák munka közben.
A bizalmasod, hiszen ami a tanácsadó szobában elhangzik, az nem hagyja el a helységet.
...

2012. május 1., kedd

MI A KORLÁTOZÓ HITRENDSZER?

Saját érzelmi szűrőn át látva az eseményeket, olyan következtetést vonunk le egy (stresszes) szituációban, amely nem felel meg az valóságnak. Emiatt hasonló helyzetekben is e mintát megélve cselekszünk, persze nem tudatosan...
Mondok egy példát, hogy megértsd.

Mondjuk egyedüli lány vagyok az unokatesók között, ezért húsvétra nem dömpert, hanem babát kapok. Azt látom, hogy a fiúk mehetnek, amerre akarnak én pedig csak állok és nézem őket. A szülők azzal próbálnak vigasztalni, hogy egy lánynak nem való a dömper, annak a baba való. A szándékuk jó volt és a vigasztalás időpontjában is az, én mégis azt a következtetést vonom le, hogy a lányok nem képesek, vagy nem is tudják a maguk által választott utat (munka, család) járni. Ez csak a fiúknak jár...



Természetesen nem csak korlátozó hitrendszert hozunk létre, hanem olyanokat is, melyek támogatnak bennünket.
Fontos tudnod, hogy képesek vagyunk hitrendszereinket feloldani és helyettük újakat választani. Például így vehetjük kezünkbe sorsunkat.