2013. május 21., kedd

Gyítepaci


Érezted már azt, hogy ha kiderült hogy félsz valamitől, akkor onnantól kezdve már nem tudtál semmi másra gondolni?
Jójójójó, persze, hogy volt. Na, de olyan is volt, hogy azért nem hagyott békén a dolog, mert érezted, hogy húz és húz magához az a valami, ami a félelmen túl van? Csak azt tudtad, hogy oda kell menned és át kell jutnod a félelmen, mert......... mert, kitudjamiért.

Na kábé ezt éreztem, amikor már felnőtt koromban rájöttem, hogy a lóállattól (is) félek. Egy gyűrűfűi osztálykirándulás alkalmával úgy tudtunk ráimádkozni egy lányt a lóra, hogy megígértem, ha ő felül, én is felülök. Hát felült. Nem volt mese, nekem is fel kellett ülnöm. (Edit, emlékszel?) Ennek jó pár éve. Nem hagyott nyugodni a dolog, mert ott fennt már nagyon jó volt. Tavaly még egyszer megtörtént ez. (Donja emlékszel?)


Elolvastam egy lókineziológia könyvet. Oldottam egy lovat. Asszem a sorsom megpecsételődött. Lassan kezdem érteni, mi ez a mágneses erő.

Folyt.köv.

2013. május 19., vasárnap

Coach&kineziológus


Coaching - business coaching... vajon mi köze lehet ennek a kineziológiához? :-)

Végül is nem nagy ördöngösség. Hasonló mintákat használunk karrierünk, életünk, családunk, kapcsolataink menedzseléséhez, nem igaz? Az önbizalomhiány vagy a lehengerlő stílus nem szokott rejtve maradni egyik területen sem. Így aztán bármibe fogunk is, a bevált (vagy csak megszokott, ismerős) stratégiákhoz nyúlunk.

Mindenesetre a coaching gondolkodásmódja új elemekkel gazdagította a kineziológiai oldást.
Ezek többek között a következőek:

Még kézzelfoghatóbb lett.
Egyértelműbb lett a rajt és a cél.
Látványosabb lett a célhoz vezető út.
Fontosabb lett az idő(beosztás).
Tervezetten tudatos lett.
Még több fókusz került az erősségekre.
Irányítottabb lett a kommunikáció.
Nagyobb a repertoire.

(És leellenőrzőm a házit)


De formáltuk a coachingot is, hiszen pikk-pakk ki tudjuk tesztelni, hogy a célt, az ahhoz vezető utat, valamelyik feladatot vagy magát az elhatározást terheli-e stressz. Hiszen van, hogy kiválóan tervezünk, de nem vesszük észre, hogy valamelyik blokkunk még az első lépés előtt agyoncsapta az egész tervet.

Szóval coach-kineziológia, mert a rajt-cél győzelemhez jó terv is kell. :-)