Önbecsülés

Tudtad, hogy az önértékelésed nagyban függ attól, hogyan vélekednek rólad mások?

Például nagyon fontos, hogy elismerjék a teljesítményedet.

Te elismered a teljesítményedet? És elismered más teljesítményét is?

A dicséret nagyon hasznos dolog. És minden ellenkező híresztelés ellenére az öndicséret is :)

Milyen egy nő?

Neked milyen?

Nekem olyan, mint egy mákszem. Kicsi és kemény, vízzel összeturmixolva pedig csodás fehér habos tej lesz belőle.

Olyan is, mint egy kagyló, igazgyönggyel. Benne van a szépség, a határozottság és a biztonság is.

Olyan is, mint egy rózsaszín plüss unikornis. Kedves, puha és meg tudja védeni magát.

Vattába csomagolt tetterő. Mindenkiben más és más arányban, így együtt.

Együtt egészen

Kettő fél egy egész. Ez tiszta matematika.

A párkapcsolat másként páros, nem igaz?

Hogy is tudnék úgy létezni, ha csak az egyik lábam, kezem, fülem, szemem, ajkam irányíthatnám, a másikat pedig te? 

Ölelni két karral jó,  látni két szemmel,  csókolni két ajakkal. 

Ketten, együtt, egészségesen  létrehozhatunk valami olyat, ami eddig még nem volt, amit egyedül nem tudnánk  élvezni.

Kis-nagy lépés...

Nagy változásokhoz nagy lépésekre van szükség.

A nagy lépésekhez sokszor nagy erőfeszítésre van szükség.

Ha nem készülsz fel a nagy lépésre, nem jól osztod be az erődet, könnyen előfordulhat, hogy idő előtt lemerülsz és még azt is elveszíted, amid azelőtt volt. Ezért is félsz nagyot lépni.

A nagy lépések ereje a kis lépésekben áll. Tudatosság és tervezés. Egyszerre csak egy kis lépésre összpontosíts!
És mindennél fontosabb az első lépés lendülete.

Rend

Ahogy kint, úgy bent, és fordítva. Meg néha ordítva, mert annyi minden fel tud halmozódni. Mintha maguktól szaporodnának a ruhák, osztódnának a papírok, az egyes kütyük pedig éjszaka élik titkos életüket, össze vissza mászkálnak és a leglehetetlenebb helyeken vernek tanyát.

A rendrakás, rendszerezés felesleges korlátnak tűnhet, pedig óriási szabadságot ad.

Nem mindegy, hogy egyet mosok kétnaponta, vagy szombaton négyet egymás után.

A kis konfliktust, kis súlytöbbletet, kis stresszt, kis anyahiányt, kis énidőt könnyű le/feldolgozni. Ha felgyülemlik, az nem kis munkával jár, ezért jókedvből is több kell hozzá. Sokszor inkább bele sem vág az ember, fokozva a bajt.

Ha elkezded, egyszer csak a végére jársz, hidd el...

Megmentő

Meg akarom menteni az egész világot, de az nem hagyja.
Ez nem csak a segítők szakmai ártalma ám.

Nincs jól anyukám, bajban van egy állat, szomorkás a barátom, alul teljesít a beosztottam, én pedig tudni vélem, hogyan és mit kellene tennie azért, hogy jobban legyen. Odaviszem tálcán, leteszem elé, a kezébe is adom és csak nem kell neki. Miért?

(Talán) Szeretné, ha megvárnám, hogy kérjen. Szeretné, ha képesnek tartanám arra, hogy egyedül is megoldja.

Mennyivel egyértelműbb más baja, igaz? Pedig felelősséget csak a sajátunk megoldásáért vállalhatunk.

Ősz

Lassít a természet. Odaadja egész nyáron növesztett gyümölcseit, majd átalakul.  Színeiben mélyebbé válik, aztán megszabadul a ruhájától, felkészül a pihenésre. 

Az ember is óhatatlanul behúzódik, befelé fordul. A nyárból táplálkozik, a tartalékaiból merít, inkább belülről töltekezik. 

Abból nem lehet baj, ha a természet ritmusát követjük. 

Forró teát vagy egy pohár finom bort szürcsölgetni jó társaságban, gyertyákat gyújtani, elővenni az ősz színeit, együtt játszani, gyümölcsfákat ültetni, diót törni, tervezgetni, szaunázni. 

Benned mi változik ilyentájt? Mit teszel másképp? Hogyan töltekezel?