Ki vagyok, mit teszek és mit nem...

Német nyelv és irodalom szakon diplomáztam. Tanultam TEK-kineziológiát, aztán life coachingot, majd business coachingot. Házas vagyok, három gyermekem van.

A tanult módszerekkel és a tapasztalataimmal segítelek, ha úgy érzed, hogy elakadtál. Meghallgatlak és támogatlak.

Sokat kérdezek, néha tanácsot is adok. Oldom benned a stresszt, keresem a miérteket, a megoldást. Megmutatok más nézőpontokat, és olyan erőforrásokat, melyekről talán azt sem tudtad, hogy léteznek. 

Olyan vagyok, mint egy barát, egy profi barát. Hiszek és bízom benned.

Nem gyógyítok, nem kezelek, nem végzek terápiát. Ezt mindenképp tudnod kell. 

Konfliktusok kezelése - egy tréning

Nem tudod elkerülni, mert van. Mindannyiunk életének része. 
Lehet viharos, okozhat sok csalódást és fájdalmat. 

Igen, ez a KONFLIKTUS.

Mint minden önfejlesztő folyamatban, itt is nagyon fontos, hogy megértsd. Látnod kell, hogyan zajlik, meg kell tudnod fogalmazni, milyen gondolatokat, érzéseket, viselkedést és testérzeteket vált ki belőled, és miért pont ezeket. Azon is el kell gondolkoznod, vajon mi zajlik a másik fél fejében. 

Ha ez megvan, magadra formálhatod a jól bevált technikákat, módszereket és a kommunikációt. A konfliktusban nem a kellemetlenséget, hanem a lehetőséget fogod látni, ami mindkét fél számára az eddiginél jobb helyzetet teremthet.

Az én dolgom az lesz, hogy megmutassam, neked milyen szerep jut a konfliktusokban és min érdemes változtatnod. Megtanítom azokat az eszközöket, amelyek saját stílusodra formálhatsz. Elfogadó, támogató környezetet hozok létre neked, ahol bátran megoszthatod, ami benned van.

A te dolgod az lesz, hogy belenézz a tükörbe. Hozz magaddal bátorságot, a legnehezebb mindig az, hogy a saját felelősségedet vállald a kialakult helyzetért. Erőt is hozz, mert a változásért tenni kell. És légy nyitott mások történetére, látásmódjára, érzéseire.

A tréning 4x3 órát jelent. 
Két csoport indul, az egyik délelőtt 9-12 óráig, a másik 16-19 óráig tart.

A helyszín: Pécsi Művészetek és Irodalom Háza klubterme.

A tréning ára 40 ezer Forint. A klienseim 10% kedvezményt kapnak.

Jelentkezz telefonon (20/435-00-10), e-mailben (bori@borsoul.hu), vagy itt, a facebookon. És jelezd kérlek, hogy a délelőtti vagy a délutáni csoportba jelentkezel.

Köszönöm, ha megosztod. Legyen szép napod!

Jelen vagy?

Túl sokszor van lelkiismeret furdalásunk, azzal gyötörjük magunkat, mit kellett volna másképp, főleg jobban tennünk.

Sokat aggódunk a jövőn, és gyorsan túl akarunk lenni bizonyos helyzeteken.

Ebből az következik, hogy kevés időt töltünk azzal, hogy megéljük a jelent. Pedig a jelen mindig pontosan megmutatja, hogy mi a dolgunk.

Mindig azzal az emberrel van dolgod, akivel épp jelen van. 

Azzal a jelenettel, ami épp zajlik.

És éppen most.

Az a fontos, amit épp érzel és gondolsz: ami most történik, az mutatja meg, mit tegyél.

A múltban nincs már dolgod, hacsak nem az, hogy az onnan hozott tapasztalatokat felhasználva most cselekedj, most használd ki a pillanat adta lehetőségeket.

Persze nem mindig könnyű a jelenben maradni. Lesd meg, hogy csinálják a gyerekek! Odaadó figyelemmel, belefeledkezve a tevékenységbe, az aktuális érzelmeknek hangot adva.

Mit csinálsz ilyen odaadó figyelemmel, önfeledten? Csináld minden nap! 

Időmenedzsment

Beleakadtam egy írásba, ami arról szól, hogy életünk során mivel mennyi időt töltünk el. Elkezdtem kutakodni, és bár eléggé eltérő adatokkal találkoztam, azért ez-az megdöbbentő.

Életünk egyharmadát átalusszuk, ezen annyira nem csodálkoztam.

Nagyjából 10 évet dolgozunk. 

Egy nő kb. 1 évet tölt el a ruhásszekrénye előtt azon tanakodva, mit húzzon fel. 

12 évet beszélgetünk egymással, ugyanennyi idő jut a tévézésre is. 

9 hónapot játszunk a gyerekeinkkel és ugyanennyit töltünk mosással, vasalással. 

12 hónapnyi színház, mozi koncert. 

14 nap telik csókolózással.

Hm. Azon gondolkodom, vajon ezek közül mit idéznék fel szívesen öreg napjaimban, mi lehetne segítségemre életem utolsó óráiban.

Érdemes volna néhány helyen megváltoztatni a sorrendet, nem? Te min változtatnál?

A gyerek, a szülő és a felnőtt.

Nem minden felnőtt szülő, de minden szülő felnőtt...? Vagy van olyan szülő, aki még gyerek? És a koraérett gyerek, az félig felnőtt?

Ha egy ötéves gyermek megkérdezi, hány lába van a póknak és miért fagy meg a víz, akkor már kialakulóban van benne a tények, információk iránt érdeklődő felnőtt én. 

Amikor megeteti a kiscicát, máskor pedig megtiltja a babának, hogy átszaladjon az úton, a szülői én cseperedik benne.

Attól, hogy ugyanez a gyerek felnő, megmaradhat benne a szófogadó, a dacos és az önfeledt gyerek is. 

Ezek a minőségek különböző arányban működnek bennünk felnőtt életünk során is. Szükség is van rájuk. Mi lenne a szabályokkal, ha egyáltalán nem élne már bennünk az alkalmazkodó gyermek, és de keserű lenne az élet, ha elfelejtenénk, milyen önfeledten játszani!

Mi lenne a vezetővel, aki csak irányítja a beosztottakat, sosem érdeklődik a hogylétük felől. És mi lenne azzal a gyerekkel, akinek anyja elfelejtette, milyen ellenszegülni mások akaratának.

Benned melyik minőség él túlsúlyban, és melyik gyengélkedik?

Anyák énideje

Édes terhet vállaltunk, szívből, szeretettel visszük. Olyan jó nézni, ahogy nőnek, ahogy megeszik, ahogy már képesek valamire, ahogy szeretnek.

Nő is vagyok, feleség is. Szeretem kicsípni magam, kettesben elmenni a férjemmel vacsorázni, táncolni, koncertre, partiba.

És szeretek egyedül is lenni. Szeretem a munkám, szeretek egyedül sétálni, barátnőzni, tanulni, meditálni, csak úgy lenni a gondolataimmal, vagy azoktól mentesen.

Nem szeretem viszont egyedül vinni a háztartást a hátamon, unottan feküdni a tv előtt, nem szeretem, ha béna a hajam és nem érzem jól magam a ruhában, amit viselek. Nem szeretek edényt kapni ajándékba.

Ha nem lehetek jó nő és nem lehetek néha egyedül, nem vagyok olyan jó anya sem. Ezért gyakran teszek érte, hogy jó nőnek érezhessem magam és figyelek rá, hogy legyenek külön programjaim is. 

Ha a gyerekeim jövőjére gondolok, úgy látom őket boldognak, hogy mindhárom szerepben otthonosan mozognak. Egyedül, párban és többen is. Ha ezt kívánom nekik, azt is meg kell mutatnom, hogyan tegyék. 

BORSOUL ÓRÁK

5 alkalmas egyéni minitréningeket indítok februártól a MAGABIZTOSSÁG témakörében.

Aki biztos magában, azt nehéz kizökkenteni, könnyen dönt, kiáll önmagáért és nem hasonlítgatja össze magát másokkal. Tanuld meg, hogyan fékezheted meg a benned élő kritikust, harmóniafüggőt, hajcsárt, katasztrófaturistát és a menekülőt. Vedd a kezedbe az irányítást és állj meg biztosan a magad lábán.

Találkozzunk öt héten át, heti egy fix órában, hogy egy teszt segítségével megnézzük, mi a helyzet most, hogy megkeressük és feloldjuk a múltban gyökerező okokat, és hogy átírjuk a belső párbeszédjeidet, hogy megváltozzon a jövőd. 

Jelentkezés:
bori@borsoul.hu
borsoul@gmail.com
20/435-00-10

Hangok a fejemben

Rögtön meg is jelent az a kép, amikor valaki hajtja a kezével a feje körül zümmögő láthatatlan méhecskéket... De most nem erről lesz szó. Hanem arról a hangról, arról a valakiről, aki néha, gyakran, vagy megállás nélkül dumál a fejünkben. 

Van az a kritikus fajta, akinek soha semmi nem elég jó. "Mindjárt kidurran rajtad a nadrág, már megint jól meghíztál!" "Remélem ma baki nélkül el tudod mondani a szövegedet!" 

Van a hajcsár, aki mindent egyszerre és azonnal, lehetőleg tökéletesen szeretne megcsinálni. "Előbb teregesd ki a ruhát a mosógépből, majd aztán tedd fel a kávét. Ne, inkább töröld fel előbb azt a cseppet a konyhapulton. Mi lenne, ha odafelé összeszednéd a poharakat az ebédlőben és el is mosogatnád?"

Talán ismered a katasztrófaturista típust is. "Jajj, ez a gyerek, már megint kapott egy hármast a szorzótáblából. Soha nem tanulja meg, így nem veszik fel sehová. Diplomával se lehet munkát kapni, hát még így. Rajtam fog lógni 30 évesen is."

Létezik a harmóniafüggő is. "Annyira nem fáj a derekam, gyorsan felhozok két zsugorfólia ásványvizet a garázsból, ne kelljen a Jóskának szólni, úgyis mindig olyan fáradt, amikor hazajön a tenisz után. Hadd pihenjen egy kicsit szegény. Én úgyis ráérek, míg felszárad a konyha."

Meg a menekülős. "Á, most nem hívom fel a fogorvost, úgyis mintha kicsit jobb lenne." "Ennyi pénzért nem fogom ezt a vacak munkát végezni, amint bejön a főnök, beszélek vele. Jaaa, megjött?Na, mindegy, majd inkább holnap. Holnap is van nap..."

Idegesítő kis izék tudnak lenni, nem? Legjobb lenne száműzni őket az űrbe, ne zaklassanak folyvást. De minthogy a gondolat sebes, és bárhová elér, célravezetőbb, ha inkább megszelídítjük őket. Vajon mikor születtek ezek a hangok és mi a funkciójuk? Valami hasznuk csak van. Valamitől/valakitől meg akarnak óvni. Csak túlzásba viszik az aggódást, mi pedig túlértékeljük őket. 

A gondolat csak egy gondolat, és sokszor nagyon távol áll a valóságtól. Megfigyeléssel és racionalitással elég jól fel lehet venni a kesztyűt velük szemben. 

Tankolj fel!

Ahogy az ember az autójával közlekedik az úton, hasonlóképpen halad a saját (élet) útján. Nyilvánvaló, hogy az autó nem megy üzemanyag nélkül, és időnként ápolást, karbantartást igényel. Minél több gondot fordítunk rá, annál tovább bírja.

Ahhoz, hogy harmonikusan működj, neked is szükséged van a megfelelő üzemanyagra és ápolásra. Kívül és belül. Táplálkozás, mozgás, lelket és szellemet feltöltő órák olyan tevékenységekkel és olyan emberek társaságában, amiket és akiket szeretsz. Ha olyan üzemanyagot tankolsz rendszeresen, ami nem tölt téged - gázolajat tankolsz benzin helyett - hamar lemerülsz. Ha kevesebbet tankolsz, mint amennyit elhasználsz, megáll a gépezet.

Az is fontos, hogy arra használd tested és lelked, amire való. Válaszd meg jól, hogy merre mész, kivel, milyen sebességgel. És ha nincs kedved, hát el se indulj, mert a nem szívesen végzett feladat nagyon sokat fogyaszt és az amortizáció is hamar érezhetővé válik.

Kitartást igénylő feladatra hívlak most téged. Írj össze 100 olyan dolgot, amit szeretsz. Igen százat, nem ötöt és nem harmincat. A reggeli kávé illata, az nevető gyerekek hallgatása, a munkád (valamely része), táncolás, beszélgetés, emberek, a felhők bámulása stb. Látni fogod, hogy mit kell tenned, hogy teli légy energiával.

Kávéházi gondolatok

Menj el egyedül egy kávézóba, igyál valamit, amit szeretsz és nézelődj. Figyeld meg az embereket. Nézd meg, vajon le tudod-e olvasni az arcukról, mozdulataikról, mennyire elégedettek önmagukkal. 

Igazából mindenki önmagával van elfoglalva, mindenki szeretne jól öltözött, vagány és szexi lenni. 

Lehet, hogy elsőre rengeteg önbizalmat is megfigyelhetsz másokon. De ha jobban odanézel, észreveheted, hogy ez sokszor csak álca. Arról szól, hogy minél kevesebb gyengeséget mutassunk, minél jobb színben tűntessük fel magunkat.

De nem pont a gyengéink tesznek szerethetővé minket?

Vedd észre, hogy nem csak te vágysz megerősítésre és nem csak te kételkedsz magadban. Ha jobban odafigyelsz, észreveheted ezt másokon is. 

Halogatoritis

Van egy betegség, amin mindenki átesett már. Van akutt és krónikus formája is. Bár nem szerezhető ellene egész életre szóló immunitás, mégis gyermekbetegség ez.

A bennünk élő gyermeki én halogat. A gyermek utálja a dögunalmas feladatokat, izgalomra vágyik. Bizonyos számára kellemetlen helyzetek, személyek ellen lázad. Sokszor nem bízik magában, azt gondolja, túl nehéz lenne megtenni, és ha azt hiszi, nem hibázhat, inkább neki sem áll.

A racionális felnőtt én segít végig gondolni, hogy mi a valódi haszna annak, ha megteszi. Ha van értelme, a szülői énünk segítségével rávehetjük magunkat a munkára. 

Kisebb részekre kell felosztani, akkor nagyobb kedvvel állsz neki.

Ha határidőt is szabsz hozzá (sőt még el is mondod valakinek), nagyobb a motivációd.

Mindjárt a nap elején állj neki, hidd el, megkönnyebbülsz és sikeresen indul a napod.

Az érzések fontossága

Aki szégyelli magát, soha nem ismerhető meg.

Akinek bűntudata van, folyton hibázik.

Aki fásult, nem tervez.

Aki bánatos, nem lát megoldást.

Aki fél, nem hoz jó döntéseket.

A vágy sosem elégedett.

Aki haragszik, másra tolja a felelősséget.

A büszkeség elvakít.

Aki bátor, vállalja a felelősséget, tettekre váltja vágyait.

Az érzéseid megértése és elfogadása nélkül nem tudsz fejlődni. 

Mutasd az íróasztalod...

...megmondom ki vagy. :)

Mindig makulátlan rend van rajta? Vagy állítod, hogy az őskáosz ellenére keresgélés nélkül is mindent megtalálsz rajta?

Szánj rá egy órát, hogy rendbe tedd. Nem az lesz a feladat, hogy minden feladatot elvégezz, amit találsz rajta, csupán az, hogy szétválogasd. (Ha mégis a káosz tetszik jobban, azt pár perc alatt visszarendezheted.)

Legyen egy kupaca a sürgős - valójában tegnap volt a határideje - feladatoknak.

Egy második kupacba azokat tedd, amik bár fontosak, nem sürgős elintézni őket.

Harmadik kupac most ne legyen, ami az első kettőbe nem fér bele, azonnal landoljon a kukában.

Ha kész vagy, nézd át újból mindkét kupacodat és ami nem a te feladatod, vagy simán át tudsz adni valakinek, azt tedd most már egy harmadik kupacba.

Van pár olyan dolog, amit hipp-hopp el tudsz végezni? Tedd meg!

A többihez pedig keress időpontot a naptáradban.

A cégvezető magánya

Bármilyen tudatosan is vezeti valaki a cégét, vannak dolgok, amiket nem oszthat meg másokkal. Egyes döntéseket egyedül hoz meg, néhány folyamatot egyedül koordinál. A munkatársakkal nem beszélheti meg, a családot nem akarja terhelni. A barátokkal más a program és amúgy is túlságosan érintettek.

Mi történik a kuktával, ha a szelep nem engedi ki a gőzt? Előbb-utóbb felrobban.

És mi történik, ha az ember nem szabadul meg a felgyülemlett mondanivalótól? Hát a stressz is megkeresi az útját. Magas vérnyomás, szívdobogás, kimerültség, idegesség lesz belőle például.

Én három hetente elmegyek valakihez, hogy ott beszélgessünk rólam. Több csoport tagja vagyok, ezekben proaktívan és kölcsönösen segítjük egymást új ismeretekhez és megoldásokhoz.

Azt gondolom, hogy jól állok önismeretben, mégis minden alkalommal tanulok valami újat magamról. És ennek soha nem lesz vége, hiszen a tanulás folyamatos és kimeríthetetlen.

Te is használod ezt a lehetőséget?

Rendszeresen...

Hiszek a rendszerességben.

Akkor működik egy cég, ha nem csak időszakosan foglalkozom a folyamatokkal, hanem minden nap.

Akkor működik jól egy párkapcsolat, ha nap mint nap teszünk érte.

Nem a fogyókúra sikeres, hanem az, ha tartósan a nekünk megfelelő életmódot folytatjuk.

A kert és a lelkünk is a rendszeres művelést igényli.

A nyaralás, egy tréning, egy születésnapi parti vagy pár nap méregtelenítés energiabeindító lehet, de ha tartós sikert szeretnél, akkor szokássá, rutinná kell váljon a törödés önmagaddal, másokkal, cégeddel.

Belső és külső kontroll is kell hozzá...

Időrablók

Abban talán egyetértünk, hogy jobb olyan pillanatokat megélni, melyek elröppennek, mint egy pillanat. És abban is, hogy észrevétlenül is bekúsznak időrablók az életünkbe kollégák, ügyfelek, tévé, internet formájában.

Egy hatéves gyerek átlagosan 400 kérdést tesz fel naponta. Válaszokat akar kapni, információkat és tudást, amit betesz a megfelelő üres polcokra a fejében. 

Egy felnőttnek nincs már igénye és kapacitása ennyi információra, de kéretlenül is legalább ennyi eljut hozzá naponta . Ez borzasztó sok időt vesz el a mindennapokból, az életből.

Hogy állsz ezzel? Mennyi időt fordítasz élvezetes dolgokra és mennyit olyanokra, amikor örökkévalóságnak tűnik minden pillanat? 

Választ akkor kapsz, ha egy napodat (még hitelesebb, ha egy hetedet) megméred ebből a szempontból. Szundi reggel 20 perc, telefon xy-nal 15 perc, negyed órás munka ötszöri félbeszakításokkal egy óra... Meg mered mérni? 

Az idő

"Van egy nagy, mégis egészen hétköznapi titok. Mindenkinek része van benne, mindenki ismeri, de csak kevesen gondolkodnak el rajta. A legtöbb ember tudomásul veszi, csöppet sem csodálkozik rajta. Ez a titok az idő.

Van naptár, van óra, hogy mérje, de ez mit se jelent, hiszen mindenki tudja, egy-egy óra néha egész örökkévalóságnak tetszhet, el is suhanhat, akár egy pillanat - attól függ, mit élünk meg abban az órában.

Mert az idő élet. Az élet pedig a szívünkben lakik."

Michael Ende: Momo

Gyermektelen Mikulás

Vidám kis ünnep a Mikulás. Akkor érezzük igazán, ha gyerekek csivitelnek a házban, este suvickolják a csizmát, reggel maguktól kelnek és annyira tudnak hinni és úgy örülnek mindennek. :)

Nem mindenki olyan szerencsés, hogy átélheti ezt. Sokan évekig várnak arra, hogy bővüljön a család és bár lehet, hogy orvosilag minden segítséget megkapnak, arra nincs idő és energia, hogy valaki a lelkükkel is törődjön, pedig néha elviselhetetlenné válik a várakozás. 

Ezt a történetet kívülről és belülről is ismerem. Szeretnék segíteni neked, ha egyedül nem bírod el.

Mondj igent magadra!

Mindig jó téma... :)

Kinek-kinek más oka van arra, hogy miért nem tud nemet mondani. De van egy általános gyorssegély: az időkérés. Mondjuk így: "Bocsi, visszatérhetünk rá egy fél óra múlva? Felhívlak...""

Miközben telik az idő át tudjuk gondolni a következőket:

Gyakran kér segítséget az illető? Mindig ugyanolyan (kellemetlen) feladatokat szeretne rám testálni? Szokta viszonozni a segítséget? Hogyan éri el, hogy igent mondj?

Miről kell lemondanod, ha megteszed amit kér? (énidő, saját munka) Mibe fog ez neked kerülni? (kapkodás, rohangálás, pénz)

Hogyan fogod érezni magad azután, hogy megteszed, amit kér? Egész nap emiatt fogsz bosszankodni, hogy már megint...?

Kérj időt, mondj nemet másra, hogy igent mondj önmagadra! :)

Önzetlenség?

Ki az önzetlen ember?

Az egyik internetes értelmező szótár szerint az önzetlen más felé forduló, odaadó (ember), aki nem a maga hasznát keresi, hanem mások javára cselekszik.

Ühüm... De hogyan?

Talán úgy szervezi otthon a mindennapokat (főzés, programok stb.), hogy az elsősorban a családtagoknak kedvezzen?

Olyan döntéseket hoz a munkahelyén, ami előbb szolgálja a kollégák és az ügyfelek javát, mint a sajátját?

Amikor utoljára ültem repülőn, akkor a stewardess azt mondta, hogy a szülők előbb önmagukra tegyék fel az oxigénmaszkot, csak aztán a gyerekükre. Logikus ötlet, hiszen a szülőben ott az ösztön, hogy mentse majd a gyerekét, de fordítva nem így van ez. Könnyen elbukhatunk egy önzetlennek tűnő döntésen, na és mi lesz a gyerekkel?

Ha a saját igényeinket, vágyainkat, céljainkat, szükségleteinket mindig másokéi elé helyezzük, abba könnyen beleveszhetünk. És akkor mit kezd a gyerek egy folyton ideges szülővel, mire jó a partnernek egy morcos áldozat és hogyan szolgálja a céget egy túlterhelt, mindig elégedetlen főnök?

Szóval mikor vagyok önzetlen? Akkor, ha mások érdekeit mindig magam előtt tartom, vagy akkor, ha én vagyok a legfontosabb, és hosszútávon tudom kiegyensúlyozottan szolgálni azt a rendszert, aminek én vagyok a közepe?