Szokáskontroll

Én így szoktam, mi úgy szoktuk, itt amúgy szokás... Nálunk mindig, nálunk mindenki...
Van úgy, hogy ez biztonságot ad, de van, hogy pont ez tesz bizonytalanná. 
Ha ezzel az oldásmenettel dolgozunk, akkor a témáddal kapcsolatosan családi szlogeneket fogunk gyűjteni és attól(azoktól) a mintától szabadulunk meg, ami miatt most is stresszelsz tudat alatt.

Mondjuk legyen itt néhány példa az étkezéssel kapcsolatosan.
- Addig egyél, amíg van.
(és nincs kontroll)
- Amit a tányérodra kiveszel, azt meg kell enni.
(eszünk a rosszullétig is, ha kell)
- Egyet a mamának...
(a szeretetet így kell kimutatni)
- A férfihez a gyomrán keresztül vezet az út.
(azám, más nem is számít)
- Nem etted meg, Etiópiában meg éheznek.
(és a lelkiismeret furdalás)
- Majd ha megetted, akkor mehetsz játszani.
(az evéssel lehet érvényesülni)
- A nő úgy szép, ha kerek.
 (nem is tud lefogyni)
- Ha okos leszel, kapsz csokit.
(ki kell érdemelni)
- Levesre nem szabad vizet inni, mert benéz az ördög az ablakon.
(erre nem is tudok mit mondani...)
...

Nem sorolom tovább, pedig volna még bőven. Gondolom te is tudnál mit hozzáfűzni.

Belső kép

A magunkról kialakított belső kép nem szokott egyezni a mások által rólunk kialakított képpel. Asszem az lehetetlen is volna. Rengeteg szűrőn, szemüvegen keresztül nézünk mindannyian. Saját szemüvegünk több szűrővel és lencsével van felszerelkezve.

Ugye nem mindegy, hogy reggel felkeléskor a rózsaszín vagy a fekete van rajtam, ha belenézek a tükörbe. Az sem mindegy, hogy a környezet, amelyben élek mit tart mondjuk szépnek. Bizonyos csoportokhoz való tartozás bizonyos külsőt preferál. De az sem mindegy, hogy egy fejjel magasabbról vagy alacsonyabbról nézünk valakire, hisz más-más a látvány és az érzés.

Nem csak külsőségekről van szó. Folytathatjuk a sort: Milyen vagyok, vagy milyen legyek magam és mások szemében? Okos, alkalmatlan, elég jó, szerencsétlen, tökéletes, felnőtt, apuci pici lánya...

Az is köztudott, hogy kisugárzásunkkal mi is más-más lencsét tehetünk a bennünket figyelők szeme elé.

Ezek a szűrők időről időre másnak láttatnak bennünket. Mások és önmagunk előtt is. Ideális, ha elfogadjuk önmagunkat és azzal is megbékélünk, ahogyan mások látnak bennünket, de ebben is akadályozhatnak hozott mintáink. 

Szóval akkor mit látok én és mit szeretnék látni? Ebben az oldásmenetben ez is kirajzolódik.