Zenészeknek

Felhangoltad a hangod, hangszered és mégsem azt hallod, amit bentről indítottál?

Sok oka lehet.

Talán konkrétan egy bizonyos hang, hangnem, intervallum zavar.

Vagy nem tudod eldönteni, hogy hobbi, munka vagy hivatás számodra a zene.

A darabbal van gond.

A fellépés előtt, közben vagy után nem stimmel valami.

Vagy azt sem tudod, mi a baj, csak azt érzed, hogy valami hamis.

Kineziológia a zenész szakmában (is). Szeretettel várlak egy kis áthangolásra.

(Rosina Sonnenschmidt/Harald Knauss: Musik-Kinesiologie, Kreativität ohne Stress im Musikerberuf)

Kineziológia és a gyerekek

Gyerekek esetében is jól működik a kineziológia, sőt! 

Sőt egyrészről azért, mert a gyerekek sokkal nyitottabbak, hogy úgy mondjam tisztábbak a felnőtteknél. Sokkal több alázattal ülnek az oldáson, teljesen rád hagyatkoznak, megbíznak benned a felnőttben. Egyszerűen fogalmazva kevesebb egóval érkeznek és ez hamarabb utat nyithat a megoldás felé. Ahogy egy betegség is hamarabb leveszi őket a lábukról mint egy felnőttet, a befogadás, a javulás is gyorsabb lehet. És különben is: a gyerek egyszerűen imádnivaló, csupa izgalom és sokkal egyszerűbben kezelhető mint a felnőttek.  

Másodszorra is sőt, mert mennyivel jobb nekik, hogy hamarabb megszabadulhatnak a korlátozó mintáiktól, hamarabb megtanulhatják, hogy jólétük attól függ, mit tesznek vagy nem tesznek meg érte... Ezáltal olyan erő (hatalom) birtokosai lehetnek, amivel könnyebben megbirkóznak majd az akadályokkal. Nyilván nem fogják elkerülni a feladatokat, csak máshogy futnak nekik.

Hogy megy ez a gyakorlatban?

Hat éves korig (plusz-mínusz) az anyán keresztül oldjuk a gyerekeket. Addig ők még szinte egy test, egy lélek. 

Hat éves kor után viszont már csak a gyerekkel dolgozunk. 

Hogy ott lehet -e az édesanya? Én nem javaslom. 

Előfordulhat, hogy épp vele van konfliktusa, vagy mellette nem tud úgy megnyílni, kibontakozni. De nem kell aggódni, a gyermek is biztos válaszokat ad arra vonatkozóan, hogy mi az, amit elbír, mit képes feldolgozni.

Bár még gyerek, teljes értékű partner. Ez nem kehet kérdés. A bizalmát ki kell érdemelni, nem szabad visszaélni vele. Egyedül ő dönti el, hogy a köztünk lezajlott eseményeket kivel osztja meg és milyen mértékben. 

Készíts listát!

Mindjárt itt az új év és a fogadalmak ideje, gondoltam csatlakozom a témához. :-) 

Lehet, hogy már sokszor írtál fogadalmakat az új évre, és soha nem sikerült azokat megvalósítani, én most mégis arra bíztatnálak, hogy írj egyet!

Írd le azokat a dolgokat, amelyeket mindig is el szerettél volna érni és még most sem mondtál le róluk, írd le a terveidet, céljaidat, azokat a dolgokat, amelyekben változásra volna szükséged. Család, egészség, munka, szerelem, kapcsolataid minősége, saját magad stb. Próbálj minél konkrétabban fogalmazni. Írj fel mindent, akármilyen apróságnak tűnik is.

Azokat a  dolgokat is írd fel, amiket sikerült megvalósítanod, itt se hagyj ki semmilyen apró részletet!

Ha kész a listád, mindjárt pipáld ki azokat a sorokat, amelyeket már megvalósítottál. Máris jobban fogod érezni magad! Ha akarod, ezek mellé leírhatod, hogy miben szeretnél még változást.

Aztán nyilván van egy-két dolog, amin nem tudsz momentán változtatni. Tedd ezeket zárójelbe, de csak egyelőre.

Ami a listán maradt, az valószínűleg olyasmi, ami megváltoztatható, amibe van beleszólásod, amit el tudsz érni, csak... Ha van kedved, akkor felsorolhatod az okokat és kifogásokat is, hogy miért nem jött össze ez vagy az.

 Ha elolvastál már néhányat az írásaim közül, akkor tudod, hogy minták, korlátozó hitrendszerek is akadályozhatnak benne, hogy elhidd, elérheted, amit akarsz. Azt javaslom, hogy vegyél fel egy új pontot is a listádra: felkeresek egy kineziológust (asztrológust, családállítót, pszichoterapeutát). Imerd meg és értsd meg jobban önmagad és könnyebb lesz kipipálni a lista egyes elemeit. Ha ez megtörténik, a zárójelesek sem tűnnek majd olyan lehetetlennek. Hajrá!

Érintésoldás

Megértintett, pedig nem akartam. 

Hozzáértem és nem esett jól.

Úgy vágytam rá, hogy megérintsen, hiába. 

Szerettem volna megérinteni, de nem mertem. Bárcsak...!

Az érintés fontos és szükséges. Szerelemben, barátságban, családban elengedhetetlen. De biológiai szükségletet is fedez, mivel fontos szerepe van a stressz kezelésében.

Ugyanakkor lehet az érintés - vagy akár annak hiánya - maga a stresszforrás is. Ha becsukod a szemed és egyenként ráhangolódsz kicsit a fenti négy mondatra, biztosan eszedbe jut mindegyikhez pár eset. Kipróbálod?

Ölelni jó.(?) Szívesen ölelsz meg másokat? Bárkit meg tudsz ölelni? Férfiakat, nőket, időseket, betegeket, családtagokat? Vagy a gondolattól is irtózol?

Nem megy mindig és mindenkit. Végülis ez természetes. 

De vannak olyan érintések, melyek különösebb ok nélkül is kellemetlenül érintenek. Amelyektől a hideg kiráz. És vannak olyan érintések is, amelyek hiányában nem tudunk egészséges kapcsolatokat kialakítani vagy amelyek miatt sérülten cselekszünk bizonyos helyzetekben. 

Bizony, az érintés sok mindent képes megoldani. Az érintésoldás is.

Az érintés hatalma

Igen, az érintésnek hatalma van. Minden időben, minden korosztály számára. Külön oldásmenet is foglalkozik az érintéssel.

Nyitrai Erika könyvének végén egy vers található. Nagyon tanulságos, ezért beírtam, remélem kedvet csinál az érintéshez. :-)

Phyllis K. Davis: Kérlek, érints meg!

Ha kisbabád vagyok - érints meg!
Szükségem van az érintésedre, úgy ahogyan talán sosem képzeled.
Ne csak mosdass, pelenkázz és etess.
Ringass el. Puszild meg az arcomat és simogass.
Nyugtató, lágy érintésed biztonságot és szeretetet ad.
Ha gyermeked vagyok - érints meg!
Akkor is, ha dacos vagyok, és elutasítalak.
Ne add fel, keress új utakat, hogy közel kerülj hozzám.
Jóéjt puszit édes álmokat hoz.
Mindennapi érintésed elmeséli mit érzel.
Ha kamasz fiad vagyok - érints meg!
Ne hidd, hogy nem kell éreznem, hogy törődsz velem.
Csak azért, mert már majdnem felnőttem.
Szükségem van szerető karjaidra, szükségem van lágy hangodra.
Az élet viharában a bennem élő gyermek érted kiált.
Ha barátod vagyok - érints meg!
Semmi sem mutatja jobban szeretetedet, mint egy meleg ölelés.
Mikor szomorú vagyok, egy gyógyító érintés mondja el, hogy szeretsz.
Azt mondja el, hogy nem vagyok egyedül.
Lehet, hogy az érintésed minden, amit kapok.
Ha életem párja vagy - érints meg!
Talán azt hiszed, hogy szenvedélyed elég nekem.
De csak karjaid tartják távol a félelmet.
Szükségem van lágy, vigasztaló érintésedre
Mely emlékeztet, hogy olyannak szeretsz, amilyen vagyok.
Ha felnőtt gyermeked vagyok - érints meg!
Ha van is családom, akiket megölelhetek,
Mégis szükségem van anyám vagy apám karjára, amikor gyenge vagyok.
Szülőként máshogy látlak.
Már jobban tudlak becsülni.
Ha idős szülőd vagyok - érints meg!
Ahogy én érintettelek, mikor kicsi voltál.
Fogd a kezem, ülj közelebb, adj erőt.
Melegítsd megfáradt tagjaimat közelségeddel.
Bár a bőröm ráncos, érintésre vágyik.
Ne félj. Érints meg!

Szokáskontroll

Én így szoktam, mi úgy szoktuk, itt amúgy szokás... Nálunk mindig, nálunk mindenki...
Van úgy, hogy ez biztonságot ad, de van, hogy pont ez tesz bizonytalanná. 
Ha ezzel az oldásmenettel dolgozunk, akkor a témáddal kapcsolatosan családi szlogeneket fogunk gyűjteni és attól(azoktól) a mintától szabadulunk meg, ami miatt most is stresszelsz tudat alatt.

Mondjuk legyen itt néhány példa az étkezéssel kapcsolatosan.
- Addig egyél, amíg van.
(és nincs kontroll)
- Amit a tányérodra kiveszel, azt meg kell enni.
(eszünk a rosszullétig is, ha kell)
- Egyet a mamának...
(a szeretetet így kell kimutatni)
- A férfihez a gyomrán keresztül vezet az út.
(azám, más nem is számít)
- Nem etted meg, Etiópiában meg éheznek.
(és a lelkiismeret furdalás)
- Majd ha megetted, akkor mehetsz játszani.
(az evéssel lehet érvényesülni)
- A nő úgy szép, ha kerek.
 (nem is tud lefogyni)
- Ha okos leszel, kapsz csokit.
(ki kell érdemelni)
- Levesre nem szabad vizet inni, mert benéz az ördög az ablakon.
(erre nem is tudok mit mondani...)
...

Nem sorolom tovább, pedig volna még bőven. Gondolom te is tudnál mit hozzáfűzni.

Belső kép

A magunkról kialakított belső kép nem szokott egyezni a mások által rólunk kialakított képpel. Asszem az lehetetlen is volna. Rengeteg szűrőn, szemüvegen keresztül nézünk mindannyian. Saját szemüvegünk több szűrővel és lencsével van felszerelkezve.

Ugye nem mindegy, hogy reggel felkeléskor a rózsaszín vagy a fekete van rajtam, ha belenézek a tükörbe. Az sem mindegy, hogy a környezet, amelyben élek mit tart mondjuk szépnek. Bizonyos csoportokhoz való tartozás bizonyos külsőt preferál. De az sem mindegy, hogy egy fejjel magasabbról vagy alacsonyabbról nézünk valakire, hisz más-más a látvány és az érzés.

Nem csak külsőségekről van szó. Folytathatjuk a sort: Milyen vagyok, vagy milyen legyek magam és mások szemében? Okos, alkalmatlan, elég jó, szerencsétlen, tökéletes, felnőtt, apuci pici lánya...

Az is köztudott, hogy kisugárzásunkkal mi is más-más lencsét tehetünk a bennünket figyelők szeme elé.

Ezek a szűrők időről időre másnak láttatnak bennünket. Mások és önmagunk előtt is. Ideális, ha elfogadjuk önmagunkat és azzal is megbékélünk, ahogyan mások látnak bennünket, de ebben is akadályozhatnak hozott mintáink. 

Szóval akkor mit látok én és mit szeretnék látni? Ebben az oldásmenetben ez is kirajzolódik.

REKONSTRUKCIÓ

Mindenki szeret egységben lenni önmagával. Olyankor jó lenne megállítani az időt, vagy legalábbis egy mentális fényképet készíteni, hogy megjegyezzük, mitől volt az olyan jó és hogy szükség esetén helyreállíthassuk ezt az állapotot.

Optimista alkat vagyok, de lássuk be, hogy sok olyan esemény, trauma ér bennünket, amelyet nem önszántunkból élünk át még akkor sem, ha tudjuk, hogy ezek is az életünk részei.

Ilyenkor kibillenünk az egyensúlyból, széttörik az egység. Nem vagyunk már önmagunk, nem úgy működünk, ahogy normálisan. Aztán megpróbáljuk összeszedni széthullott darabkáinkat, vagy megpróbálunk kimászni a gödörből, amibe beleestünk. De stresszhelyzetben nem működünk túl jól. Sötétben tapogatózunk, amikor az elvesztett darabkáinkat keressük és van, hogy azt érezzük, hogy valami láthatatlan erő húz vissza a gödörbe, bárhogy szeretnénk is szabadulni belőle. Ha nem tudunk sikeresen megküzdeni a helyzettel, akkor a későbbiekben hasonló szituációban is csak  ilyen blokkolt állapotban tudunk majd reagálni.

A rekonstrukciós oldásokban először egységélményt keresünk, majd azt az eseményt, amely megtörte az egységet és amelynek blokkja a jelen problémánkra is hatással van. És ahogy az oldásmenet neve is mutatja, helyreállítjuk az egységet.

EGYSÉGBEN

Mindannyian keresők vagyunk. Keressük a boldogságot, a tökéletességet, vagy munkahelyet, szerelmet, gyógyulást, lakást, országot, baráti kört, hobbit vagy az élet értelmét...

Úgy is fogalmazhatunk, hogy azt az állapotot keressük, amelyben egységben érezzük magunkat. Hogy kinek mit jelent az egység, na az hosszú iromány lenne, mindenesetre mindenkinek mást jelent a harmónia, a boldogság és a tökéletesség is.

Bárhogy hívjuk is, időnként, lehet, hogy csak egy-egy pillanat erejéig, szerencsés esetben akár hosszútávon egységben érezzük magunkat. Egyszerűen minden stimmel. Biztos eszedben jut pár ilyen alkalom, de vannak olyan pillanatok is, amelyeket nem tudsz felidézni. Lehettél egységben magzati korban, vagy iskolásan is. 

A jó hír az, hogy nem csak a stresszes helyzeteket tárolja a testünk és a lelkünk, hanem az egységélményeket is. És itt is érvényes az, hogy a generációs őseid a rossz mintái mellett az egységélményeit is átadták neked.

És bizony meg is tesszük, ha erre kerül a sor. Átélheted őket, rájuk pillanthatsz, hogy rájöjj, mi hiányzik most, mitől lehetnél most jobban.

Sajnos nem tart örökké a harmónia, újra és újra kibillenünk. Kibillent állapotban aztán tudat alatt újra szeretnénk megtalálni ezt az egységet. Az egység visszaállításában a rekonstrukciós oldásmenetek segítenek.

STRESSZES KAPCSOLATOK OLDÁSA

Ez az egyik kedvenc oldásmenetem.

Segít meglátni a konfliktus lényegét. nemcsak a saját szemszögedből láthatod a helyzetet, hanem a másik fél szemszögéből és kívülről is. Megláthatod, hogy miért kerültél bele és hogy hogyan léphetsz ki belőle.

Arra is fény derül, hogy milyen régi mintát hozol, ami miatt (újra és újra) bele kellett csúsznod egy ilyen konfliktusba.

Hidd el, nincs reménytelen helyzet.

Természetesen vannak kapcsolatok, amelyektől el kell búcsúzni, de csakis akkor van értelme, ha megfejtetted, hogy mit rontottál el. Minden esetben terhel téged is felelősség még akkor is, ha látszólag a másik fél a mumus. Minimum amiatt, hogy benne felejtetted magad a kapcsolatban tovább mint kellett volna.

De a legtöbb esetben van megoldás. Kell is lennie, hiszen vannak kapcsolatok, amelyektől nehéz megszabadulni illetve nem is lehet teljesen. Szülők, rokonok, kollégák, a gyerekeid apja.

Nem is olyan hihetetlen, hogy ahogy te változol, úgy változhat a másik fél is a kapcsolatban. Ha te nem játszod már a szigorú szülő szerepét, akkor a másik fél nem látja majd értelmét, hogy gyerekesen viselkedjen, legalábbis veled. Vagy ha nem hagyod magad megalázni, akkor nem leszel jó alany a megalázó számára és így tovább...

GENERÁCIÓS OLDÁSOK

Pont olyan vagy mint anyád/apád!!!

Ez a mondat sok mindenkinél kiveri a biztosítékot.

Egy csomó dolog nem tetszik, amit a szüleinknél látunk. Talán még haragszunk is kicsit, pedig lehet, hogy ők sem "önszántukból" olyanok amilyenek, vagy viselkednek úgy, ahogy. Akarva akaratlanul mintázzuk szüleinket és nagyszüleinket és így tovább.

Az önszántukból-t szándékosan tettem idézőjelbe, hiszen van választásunk. főleg, ha észrevettük a hibás viselkedésmintát, dolgozhatunk rajta, hogy mi már ne adjuk tovább.

A generációs oldásoknál is a gyökereinél szüntetjük meg a rossz mintát, csak nem korregresszióban (fogantatásunktól máig), hanem egy előbbi generációban keressük az akkor létrejött korlátozó hitrendszert. és akkor kard ki kard:-)