Mindenki szeret egységben lenni önmagával. Olyankor jó lenne megállítani az időt, vagy legalábbis egy mentális fényképet készíteni, hogy megjegyezzük, mitől volt az olyan jó és hogy szükség esetén helyreállíthassuk ezt az állapotot.
Optimista alkat vagyok, de lássuk be, hogy sok olyan esemény, trauma ér bennünket, amelyet nem önszántunkból élünk át még akkor sem, ha tudjuk, hogy ezek is az életünk részei.
Ilyenkor kibillenünk az egyensúlyból, széttörik az egység. Nem vagyunk már önmagunk, nem úgy működünk, ahogy normálisan. Aztán megpróbáljuk összeszedni széthullott darabkáinkat, vagy megpróbálunk kimászni a gödörből, amibe beleestünk. De stresszhelyzetben nem működünk túl jól. Sötétben tapogatózunk, amikor az elvesztett darabkáinkat keressük és van, hogy azt érezzük, hogy valami láthatatlan erő húz vissza a gödörbe, bárhogy szeretnénk is szabadulni belőle. Ha nem tudunk sikeresen megküzdeni a helyzettel, akkor a későbbiekben hasonló szituációban is csak ilyen blokkolt állapotban tudunk majd reagálni.
A rekonstrukciós oldásokban először egységélményt keresünk, majd azt az eseményt, amely megtörte az egységet és amelynek blokkja a jelen problémánkra is hatással van. És ahogy az oldásmenet neve is mutatja, helyreállítjuk az egységet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése