Kineziológia és a gyerekek

Gyerekek esetében is jól működik a kineziológia, sőt! 

Sőt egyrészről azért, mert a gyerekek sokkal nyitottabbak, hogy úgy mondjam tisztábbak a felnőtteknél. Sokkal több alázattal ülnek az oldáson, teljesen rád hagyatkoznak, megbíznak benned a felnőttben. Egyszerűen fogalmazva kevesebb egóval érkeznek és ez hamarabb utat nyithat a megoldás felé. Ahogy egy betegség is hamarabb leveszi őket a lábukról mint egy felnőttet, a befogadás, a javulás is gyorsabb lehet. És különben is: a gyerek egyszerűen imádnivaló, csupa izgalom és sokkal egyszerűbben kezelhető mint a felnőttek.  

Másodszorra is sőt, mert mennyivel jobb nekik, hogy hamarabb megszabadulhatnak a korlátozó mintáiktól, hamarabb megtanulhatják, hogy jólétük attól függ, mit tesznek vagy nem tesznek meg érte... Ezáltal olyan erő (hatalom) birtokosai lehetnek, amivel könnyebben megbirkóznak majd az akadályokkal. Nyilván nem fogják elkerülni a feladatokat, csak máshogy futnak nekik.

Hogy megy ez a gyakorlatban?

Hat éves korig (plusz-mínusz) az anyán keresztül oldjuk a gyerekeket. Addig ők még szinte egy test, egy lélek. 

Hat éves kor után viszont már csak a gyerekkel dolgozunk. 

Hogy ott lehet -e az édesanya? Én nem javaslom. 

Előfordulhat, hogy épp vele van konfliktusa, vagy mellette nem tud úgy megnyílni, kibontakozni. De nem kell aggódni, a gyermek is biztos válaszokat ad arra vonatkozóan, hogy mi az, amit elbír, mit képes feldolgozni.

Bár még gyerek, teljes értékű partner. Ez nem kehet kérdés. A bizalmát ki kell érdemelni, nem szabad visszaélni vele. Egyedül ő dönti el, hogy a köztünk lezajlott eseményeket kivel osztja meg és milyen mértékben. 

Hogyan kezeljük a stresszt? 2.Rész

És jöhet az érzelmi stresszoldás.

A kineziológusok gyakran alkalmaznak homlok-tarkó fogást. Ekkor a vérkeringést visszacsalogatjuk a tudatosságért felelős agyi területekre, így hozzáférünk a gondolkodó énünkhöz. Ez a tartás segít, hogy ne az érzelmeink befolyásoljanak és képesek legyünk problémamegoldó stratégiákat elérni.

A stressz maga teljesen egyéni dolog. Ugyanarra a helyzetre eltérően reagálunk, sok mindentől függ, hogy milyen intenzitású a szervezet stresszre adott válasza (ezt már te is tudod: testkémia, fizikum, lélek terheltsége).

Vajon mi az az emlék, ami miatt például egy vizsgát vagy egy randevút olyan stresszes élményként élek meg, mintha az életemért kellene küzdenem? Hacsak nem volt valami tapasztalati előzménye, nem volna okom azt gondolni, hogy a túlélés a legfontosabb feladat ebben a helyzetben.

A stresszoldás szempontjából e három színtér közül a harmadikat tartom a legerősebbnek. Hogy miért? A másik kettővel nagyszerűen kiegyensúlyozódunk energetikailag, viszont ha megkeressük azt a  mintát, ami újra és újra előhozza belőlünk bizonyos helyzetekben a stresszes állapotot, akkor azt kijavítva nem esünk bele ismét abba a helyzetbe, amiben egyensúlyoznunk kell. Míg az első két síkon a jelenben dolgozunk, a lelki/mentális síkon a múltban is.

Ha megvan a rossz minta, akkor azt ki is lehet javítani. Ha kijavítottuk, akkor választhatunk újat, és rövid edzéssel már a kezünkben is van az irányítás.

1. Rész

Hogyan kezeljük a stresszt? 1.Rész

Egy biztos: elkerülni nem tudjuk a stresszt kiváltó okokat, de ne is akarjuk, hiszen akkor az életet kerülnénk el. Az új élethelyzetek, kihívások, próbatételek elengedhetetlenek fejlődésünk szempontjából.

Javasolt inkább mindenkinek a saját, egyénre szabott stresszkezelő technikáit megkeresnie. Érdemes feltérképezni, hogy milyen minták akadályozzák a mindennapi problémáink hatékony megoldását. Emelhetjük a hatékonyságunkat, ha tudatosítjuk gyengéinket. Lehetünk mi a helyzet irányítói ahelyett, hogy elszenvedői lennénk. Nem szükségszerű, hogy túllépjük a stressz első stádiumát…

A cél az, hogy hatékonyan tudjuk kezelni ezeket a szituációkat és minél hamarabb helyreállítsuk az egyensúlyt. Az egyensúly harmonikus, egészséges állapotot jelent. Legjobb, ha ezt a folyamatot három oldalról támogatjuk: a test kémiája, a test fizikuma és a lélek szintjén.

Először is ügyelnünk kell a testkémiára. A stresszhelyzet még több vizet kíván, ezért igyunk sokat. Természetesen nem cukros italokra gondolok, hanem tiszta vízre, hogy elősegítsük a stresszhormonok kiürülését a testből.

A kiegyensúlyozott táplálkozás sem árt, mivel bizonyos anyagok segítenek, némelyek pedig gátolnak a stresszoldásban. Sok nézet létezik ebben a témában. Kísérletezés helyett érdemes kideríteni, hogy konkrétan kit mi támogat. De álljon itt néhány ötlet is!

A fekete csokoládé hangulatjavító feniletilamint és nyugtató hatású flavonoidokat tartalmaz. (Szerencsére:-)) A szénhidrátok segítenek egy nyugtató hatású hormon, a szerotonin termelésében. Az  omega-3 zsírsavak segítenek visszafordítani a stressz tüneteit szintén a szerotoninszint növelésével, továbbá gátolják a stresszhormonok (kortizol, adrenalin) termelődését. A dió segít a vérnyomás csökkentésében. A napraforgómag kiváló folsavforrás, mely segít az örömérzetet kiváltó dopamin termelésében. Leveles zöldségekben, például a spenótban megtalálható magnézium révén javul a szervezet stresszre adott reakciója. Stb.

Gyógyteák, illóolajok is segítenek a lazulásban.

Egyértelműen segít a mozgás és a pihenés is. Valahol ki kell engedni a gőzt. Sport, masszázs, jóga stb. ellazítják, egyensúlyba hozzák a fizikai testet.

Mozgás közben stresszoldó hormon termelődik, nem véletlen, hogy utána más színben látjuk a világot.

El ne felejtsem... Az ölelés. Öleléskor, érintéskor oxitocin termelődik, amely szintén segít a stressz oldásában. Hát akkor ölelésre fel...

Mint tudjuk, az alvás is csodákra képes. Közben elengednek az izmok, test, lélek és szellem ellazul. A szervezet háborítatlanul végzi a dolgát.

Na de, azt gondolom, hogy legtöbbször tudjuk is, hogy épp mire volna szükségünk. De idő, meg pénz és még sorolhatnám a kifogásokat. Pedig a rendszeresen fordítunk magunkra időt, akkor hosszútávon pont ezzel fogunk időt nyerni. Szeressük magunkat annyira, hogy törődünk az egészségünkkel.

2.Rész

1-2-3 Stressz!!! A harmadik stádium

Amennyiben a stressz hosszú ideig, akár hónapokig is eltart, további látható jelek mutatkoznak a testen. Most már mindkét szemünkben több fehér látszik alul, mint szokott. Nagy bánat vagy stressz jelei ezek, legkésőbb ekkor van szükségünk minél előbbi segítségre.
Ez a stressz harmadik stádiuma.

Most már mindenki számára világos, hogy miért hibáztatják a stresszt sok betegségért. A szervezet olyan készenléti állapotba kerül, amely nagyon igénybe veszi az életfunkciókat. Minél tovább tart, annál nagyobb és annál kevésbé visszafordítható következményekkel járhat.

Nem kérdés, valamit tenni kell. Nem igaz?

1. rész
2. rész

1-2-3 Stressz!!! A második stádium

Manapság egy normális ember életében kevés valódi küzdj vagy fuss helyzet alakul ki. Nem a kardfogú tigrissel szemben állva kell az életünkért megküzdenünk. Az iskola, a család és a munkahely másfajta kihívásokat tartogat.

Sajnos sokszor elmarad a katarzis, nem engedjük ki a gőzt és ez a felfokozott állapot tartósan is megmaradhat.
A szervezet kénytelen ellenálló képességét a normális fölé emelni, hogy az állandó stressznek ellen tudjon állni.

Ez a másodfokú stressz állapota. 

Testünk egyik fele (agyunk egyik fele) alapvetően gyengébb a másiknál. Ha a stressz sokáig tart, akkor ez a különbség a szemünk állásában válik láthatóvá. Az egyik szemünk kissé feljebb csúszik, alul több fehérje látható, mint a másik szemünkben. De nem csak külső jelei vannak ennek az állapotnak, rengeteg betegséggel szemben vagyunk védtelenek ilyenkor.

Korlátozó hitrendszerek és a reális gondolkozás hiánya miatt alakulhat ki ez az állapot. Nem tudunk - vagy azt hisszük, hogy nem tudunk - megbirkózni a problémával. Erre a helyzetre nincs kialakult túlélési stratégia, ugyanakkor a stresszes állapot gátolja az új stratégia kialakítását. Ördögi kör?

1. rész
3.rész

1-2-3... Stressz!!! Az első stádium

Mit jelent a stressz? 

Röviden szólva a szervezet reakciója valamilyen a normálistól eltérő külső körülményre.

Természetesen minden ember találkozik váratlan, nem kívánatos vagy ismeretlen helyzetekkel, hiszen erről szól az élet. Lehet ez csupán hőség, lehet egy baleset, de egy várva várt találkozás is: folyton reagálunk a világra. Minden azon múlik, hogy a stresszhelyzetben felfokozott állapot mennyi ideig áll fenn, tehát hogy képesek vagyunk -e végül megbirkózni vele. 

Stressz következtében a szervezet minden energiája arra fordítódik, hogy az adott helyzetet túléljük. Ahogy a testünk a nem szükséges területekről elvonja az energiát, az így nyert pluszt a túlélésre fordíthatja: futásra vagy küzdelemre.

A szív- és keringési rendszer, a vegetatív idegrendszer, a hormonmirigyek működése úgy alakul, hogy elegendő energia álljon rendelkezésre a támadáshoz vagy a meneküléshez. A test vizet von el, tartalékol, a szemek, a száj kiszáradnak. A pórusok bezáródnak, a bőr olajtartalma kicsapódik, így az csillogóvá válik, a kezek kihűlnek, a szem kimerevedik.  A szemhéj lejjebb ereszkedik, hogy megvédje a szemet a kiszáradástól.
Ezt hívjuk a stressz első stádiumának.

. 

Ösztönösen cselekszünk.

A stresszre az érzelmi túlfűtöttség és a csökkentett tudatosság jellemző. A gondolkodás ilyenkor nem az erősségünk, kibillent állapotban vagyunk, elveszítjük az irányítást, szem elől tévesztjük a célt. Inkább vagyunk képesek kifutni a világból, mint szellemi munkát igénylő feladatot megoldani. 

Ha a "futás vagy a harc" lezajlik, akkor a szervezet túlfűtöttsége lecseng, visszaáll az egyensúly.

2.rész
3.rész

Ann Gadd: Árulkodó szokásaink

"Megőrjítenek saját szokásaid? Tudattalan, látszólag irányíthatatlan tettekkel vágod a fát saját magad alatt? Elveszíted a kulcsaidat, halogatsz dolgokat, rágod a körmöd, küszködve próbálsz pontos lenni, horkolsz, tekergeted a hajtincseidet, túl sok kávét iszol, vagy esetleg napi egy doboz cigarettáig meg sem állsz...? 

E sorokat olvasva a legtöbben a fenti példák közül legalább eggyel, ha nem az összessel azonosulunk! Mindezek a szokások (és sorolhatnánk még őket százszámra) idegesítők, vagy hosszú távon akár egészségtelenek is lehetnek; rövid távon azonban enyhítik a feszültséget. Miért olyan lényeges részei a rögzült viselkedésminták létünknek? Szokásaink a mai napig elkerülték figyelmünket, letagadtuk őket, vagy nem vettünk róluk tudomást. Amint azonban egyre jobban megértjük a testünk és elménk közötti összefüggéseket, el kell ismernünk, hogy érzelmi életünk és fizikai tetteink minden bizonnyal kapcsolatban állnak egymással. 

Az árulkodó szokásaink c. könyv segítségével ráláthatunk viselkedésmintáink hátterében rejlő okokra, miértekre. Az igen gyakori, a légzőrendszert, a szájat és a beszédet érintő szokások, szexuális, manipulatív és ártalmas viselkedésformáink, valamint gyermekkori és öregkori magatartásunk átfogó vizsgálata révén megérthetjük, hogy tudattalan viselkedésünk valójában gyakran a lelkiállapotunkat jeleníti meg fizikai szinten. Ha megtanuljuk, hogyan érthetjük és változtathatjuk meg vagy számolhatjuk fel kevésbé kedvelt szokásainkat, nagyot lépünk előre azon az úton, mely boldogabb, egészségesebb emberi létünkhöz vezet."

Megértjük, megkeressük a mintát, feloldjuk, majd választunk magunknak újat... Így megy ez:-)