Gyermektelen Mikulás

Vidám kis ünnep a Mikulás. Akkor érezzük igazán, ha gyerekek csivitelnek a házban, este suvickolják a csizmát, reggel maguktól kelnek és annyira tudnak hinni és úgy örülnek mindennek. :)

Nem mindenki olyan szerencsés, hogy átélheti ezt. Sokan évekig várnak arra, hogy bővüljön a család és bár lehet, hogy orvosilag minden segítséget megkapnak, arra nincs idő és energia, hogy valaki a lelkükkel is törődjön, pedig néha elviselhetetlenné válik a várakozás. 

Ezt a történetet kívülről és belülről is ismerem. Szeretnék segíteni neked, ha egyedül nem bírod el.

Mondj igent magadra!

Mindig jó téma... :)

Kinek-kinek más oka van arra, hogy miért nem tud nemet mondani. De van egy általános gyorssegély: az időkérés. Mondjuk így: "Bocsi, visszatérhetünk rá egy fél óra múlva? Felhívlak...""

Miközben telik az idő át tudjuk gondolni a következőket:

Gyakran kér segítséget az illető? Mindig ugyanolyan (kellemetlen) feladatokat szeretne rám testálni? Szokta viszonozni a segítséget? Hogyan éri el, hogy igent mondj?

Miről kell lemondanod, ha megteszed amit kér? (énidő, saját munka) Mibe fog ez neked kerülni? (kapkodás, rohangálás, pénz)

Hogyan fogod érezni magad azután, hogy megteszed, amit kér? Egész nap emiatt fogsz bosszankodni, hogy már megint...?

Kérj időt, mondj nemet másra, hogy igent mondj önmagadra! :)

Önzetlenség?

Ki az önzetlen ember?

Az egyik internetes értelmező szótár szerint az önzetlen más felé forduló, odaadó (ember), aki nem a maga hasznát keresi, hanem mások javára cselekszik.

Ühüm... De hogyan?

Talán úgy szervezi otthon a mindennapokat (főzés, programok stb.), hogy az elsősorban a családtagoknak kedvezzen?

Olyan döntéseket hoz a munkahelyén, ami előbb szolgálja a kollégák és az ügyfelek javát, mint a sajátját?

Amikor utoljára ültem repülőn, akkor a stewardess azt mondta, hogy a szülők előbb önmagukra tegyék fel az oxigénmaszkot, csak aztán a gyerekükre. Logikus ötlet, hiszen a szülőben ott az ösztön, hogy mentse majd a gyerekét, de fordítva nem így van ez. Könnyen elbukhatunk egy önzetlennek tűnő döntésen, na és mi lesz a gyerekkel?

Ha a saját igényeinket, vágyainkat, céljainkat, szükségleteinket mindig másokéi elé helyezzük, abba könnyen beleveszhetünk. És akkor mit kezd a gyerek egy folyton ideges szülővel, mire jó a partnernek egy morcos áldozat és hogyan szolgálja a céget egy túlterhelt, mindig elégedetlen főnök?

Szóval mikor vagyok önzetlen? Akkor, ha mások érdekeit mindig magam előtt tartom, vagy akkor, ha én vagyok a legfontosabb, és hosszútávon tudom kiegyensúlyozottan szolgálni azt a rendszert, aminek én vagyok a közepe?

Nagy találkozás

Vannak az életben olyan igazi nagy találkozások.

Van, hogy egy hely szelleme nyűgöz le. Annyira szép, harmonikus a látvány, hogy azonnal otthon érzed magad, haza sem akarsz menni és tudod, hogy biztosan visszatérsz még ide.

Van, hogy egy ember érint meg ennyire. Még az is lehet, hogy nem is ismeritek egymást elég jól, de van egy valami, amiről ugyanúgy gondolkoztok és ez olyan biztonságos.

Van, amikor egy új módszerrel találkozol. Annyira tetszik, annyira neked való, mintha belőled pattant volna ki.

Olyan is van, amikor egy állattal sikerül így egy találkozás. Felülsz egy lóra és testetek, lelketek összeér. Huhh, tiszta Avatar!!!

És van, hogy önmagaddal találkozol. Egy helyzet, egy félelem olyan ösztönöket mozgat meg benned, amikről nem is tudtad, hogy benned élnek. Egyszer csak ott vagy úgy másnak, másmilyennek, meglepődsz és érzed, ahogy erősebb lettél.

A nagy találkozások megváltoztatják az életedet ott, abban a pillanatban. És ezt te is tudod, érzed ott és akkor.

Stresszoldás

Mindenki stresszel. Te, a családtagjaid, kollégáid, néha az egész iroda.

A kineziológia számos olyan gyakorlatot, módszert, eszközt ismer, amivel könnyen és gyorsan kezelhető a stressz. 

Szívesen tanítok neked, vagy az egész irodának olyan módszereket, amelyek általánosságban minden stresszhelyzetre alkalmazhatóak.

Nem kell megvárni a súlyos helyzeteket, sőt, ha békeidőben megtanulod, már ott lesz a kezedben, és bármikor előveheted, ha szükséges. 

Ha külföldön dolgozol...

... talán szívesen fordulnál valakihez, aki segít néha helyére tenni a fejedben a dolgokat. Lehet, hogy barátok, vagy család vesz körül, de mivel sokat vagytok együtt, összezárva, egymásra utalva, nap mint nap ugyanazokon a dolgokon rágódtok, senki nem látja kívülről a helyzetet. Így nem kapsz segítséget.

Bár vannak szakemberek a környéken, nem beszéled annyira a nyelvet, hogy felkeresd valamelyiküket.

Skypon, viberen legyőzhető a távolság. Keress bizalommal.

Viszonzás

Mindenki szereti fontosnak érezni magát. Mindenkit elsősorban önmaga érdekli. Ez elsőre talán nem hangzik túl jól.

Ugyanakkor az is igaz, hogy ösztönösen szeretünk viszonozni.

Próbáld csak ki. Vedd észre és ismerd el másokban, ami tetszik. Éreztesd, hogy szívesen hallgatod amit mondanak. Cserébe ugyanezt kapod vissza. Azt, hogy - ha még nem tudnád - fontos és érdekes vagy.

Allan&Barbara Pease: Kommunikációs ABC mestrefokon című könyve nyomán

Önbecsülés

Tudtad, hogy az önértékelésed nagyban függ attól, hogyan vélekednek rólad mások?

Például nagyon fontos, hogy elismerjék a teljesítményedet.

Te elismered a teljesítményedet? És elismered más teljesítményét is?

A dicséret nagyon hasznos dolog. És minden ellenkező híresztelés ellenére az öndicséret is :)

Milyen egy nő?

Neked milyen?

Nekem olyan, mint egy mákszem. Kicsi és kemény, vízzel összeturmixolva pedig csodás fehér habos tej lesz belőle.

Olyan is, mint egy kagyló, igazgyönggyel. Benne van a szépség, a határozottság és a biztonság is.

Olyan is, mint egy rózsaszín plüss unikornis. Kedves, puha és meg tudja védeni magát.

Vattába csomagolt tetterő. Mindenkiben más és más arányban, így együtt.

Együtt egészen

Kettő fél egy egész. Ez tiszta matematika.

A párkapcsolat másként páros, nem igaz?

Hogy is tudnék úgy létezni, ha csak az egyik lábam, kezem, fülem, szemem, ajkam irányíthatnám, a másikat pedig te? 

Ölelni két karral jó,  látni két szemmel,  csókolni két ajakkal. 

Ketten, együtt, egészségesen  létrehozhatunk valami olyat, ami eddig még nem volt, amit egyedül nem tudnánk  élvezni.

Kis-nagy lépés...

Nagy változásokhoz nagy lépésekre van szükség.

A nagy lépésekhez sokszor nagy erőfeszítésre van szükség.

Ha nem készülsz fel a nagy lépésre, nem jól osztod be az erődet, könnyen előfordulhat, hogy idő előtt lemerülsz és még azt is elveszíted, amid azelőtt volt. Ezért is félsz nagyot lépni.

A nagy lépések ereje a kis lépésekben áll. Tudatosság és tervezés. Egyszerre csak egy kis lépésre összpontosíts!
És mindennél fontosabb az első lépés lendülete.

Rend

Ahogy kint, úgy bent, és fordítva. Meg néha ordítva, mert annyi minden fel tud halmozódni. Mintha maguktól szaporodnának a ruhák, osztódnának a papírok, az egyes kütyük pedig éjszaka élik titkos életüket, össze vissza mászkálnak és a leglehetetlenebb helyeken vernek tanyát.

A rendrakás, rendszerezés felesleges korlátnak tűnhet, pedig óriási szabadságot ad.

Nem mindegy, hogy egyet mosok kétnaponta, vagy szombaton négyet egymás után.

A kis konfliktust, kis súlytöbbletet, kis stresszt, kis anyahiányt, kis énidőt könnyű le/feldolgozni. Ha felgyülemlik, az nem kis munkával jár, ezért jókedvből is több kell hozzá. Sokszor inkább bele sem vág az ember, fokozva a bajt.

Ha elkezded, egyszer csak a végére jársz, hidd el...

Megmentő

Meg akarom menteni az egész világot, de az nem hagyja.
Ez nem csak a segítők szakmai ártalma ám.

Nincs jól anyukám, bajban van egy állat, szomorkás a barátom, alul teljesít a beosztottam, én pedig tudni vélem, hogyan és mit kellene tennie azért, hogy jobban legyen. Odaviszem tálcán, leteszem elé, a kezébe is adom és csak nem kell neki. Miért?

(Talán) Szeretné, ha megvárnám, hogy kérjen. Szeretné, ha képesnek tartanám arra, hogy egyedül is megoldja.

Mennyivel egyértelműbb más baja, igaz? Pedig felelősséget csak a sajátunk megoldásáért vállalhatunk.

Ősz

Lassít a természet. Odaadja egész nyáron növesztett gyümölcseit, majd átalakul.  Színeiben mélyebbé válik, aztán megszabadul a ruhájától, felkészül a pihenésre. 

Az ember is óhatatlanul behúzódik, befelé fordul. A nyárból táplálkozik, a tartalékaiból merít, inkább belülről töltekezik. 

Abból nem lehet baj, ha a természet ritmusát követjük. 

Forró teát vagy egy pohár finom bort szürcsölgetni jó társaságban, gyertyákat gyújtani, elővenni az ősz színeit, együtt játszani, gyümölcsfákat ültetni, diót törni, tervezgetni, szaunázni. 

Benned mi változik ilyentájt? Mit teszel másképp? Hogyan töltekezel?

Vezet vagy vezet?

Amikor az ember cégvezetővé válik, besétál az irodájába, leül az íróasztalához és kihúzza a fiókját, nem feltétlenül talál benne stresszoldó technikákat vagy konfliktuskezelő stratégiákat. Az sem valószínű, hogy karizmát rejt a fiók. És annak is kicsi az esélye, hogy útmutatóra lel azzal kapcsolatban, mit tegyen, hogy ne eméssze fel a munka.

Van, aki vezetőnek születik. Van, aki folyamatosan tanul és fejlődik, így válik jó vezetővé. És van, aki vezetőnek születik, folyamatosan tanul és fejlődik, hogy még jobb vezetővé váljon.

Forró helyzetek

Nincs lehetetlen csak tehetetlen.

De azért vannak olyan stresszhelyzetek, melyekben valóban tehetetlennek érezzük magunkat, mert agyunk és testünk egy nem valós életveszéllyel küzd meg. 

Ilyenkor nem férünk hozzá azokhoz az agyi területekhez, ahol a kreatív gondolkodás és a megoldások keresése zajlik. 

Az agy megtanítható arra, hogy ilyen helyzetekben is képes legyen gondolkozni. 

Miért is mondanánk le erről? Tárgyalás, vizsga, fellépés, előadás vagy akár esküvő, számtalan olyan forró helyzetet élünk meg, ahol kilépünk a komfortzónánkból és túlreagálunk.

Tegyél érte.

Lámpaláz

Tehetségesnek lenni egy dolog. Másoknak is megmutatni ezt egy másik dolog.

Néhány percbe tömörül sok sok óra, nap, akár év munkája. 

Ugye kijön belőlem ott és akkor az, amire nap mint nap bármikor képes vagyok?

És ha véletlenül mégse, legközelebb lehet, hogy pont a kudarctól való félelem miatt járok ugyanúgy...

Pedig a színpad, a közönség, a pillanat energiája hatalmas teremtő erővel bír. 

Ne hagyd elveszni. Készülj fel mentálisan is, hogy használni tudd.

Jó munkát!

Van, aki azt állítja, jó munka nem létezik. Én nem így gondolom.

Van, aki azt gondolja, hogy szerencse, ha a munkája egyben a hobbija is. Szerintem ez nem a szerencsén múlik.

Először is nem árt tisztázni, hogy mi a jó munka. Úgy értem, hogy kinek mi a jó munka. A tudás szelektív, mint ahogy a temperamentum, az érdeklődés vagy a motiváció is. És a családi minták, tapasztalatok, elvárások is szerepet játszanak abban, ki-ki milyen munkát választ magának. 

Igazából inkább hivatásról kellene írnom. Az lenne az igazi :-)

Ha tudjuk is, hogy nem a legjobb, ami épp van, nem biztos, hogy azt is tudjuk, merre kéne elindulnunk.

Az elindulás gyakran nem is kell, hogy munkahely- vagy munkakörváltással járjon, apró pici irányváltással megváltozhat körülöttünk még a klíma is. :)

Nézz rá madártávlatból...

Régi és új

Nagymamám már régen elment, de a tőle kapott cserepes virágot azóta próbáltam megmenteni. Elöregedett, nem volt már kedve hajtani, bőven elvégezte a feladatát. 

A frissen hajtó fügefa ágain keresztül láttam meg végre, hogy vége, ki kell dobni.

Néha nagyon tudunk ragaszkodni olyan tárgyakhoz, érzésekhez, kapcsolatokhoz vagy akár munkához, amelyek sokkal több energiát visznek, mint amennyit hoznak. 

Ha elengedjük a régit, átadhatjuk a helyét olyan dolgoknak, amelyek valódi értéket jelentenek...

Azt hiszem, a tavaszi nagytakarítást nem véletlenül találták ki.