2012. augusztus 8., szerda

A kineziológia és én



Tíz éve, hogy férjhez mentem.
Ez az új életszakasz ébresztette fel az igényt önmagam megismerésére. A változás új szerepeket és új felfedezni való területeket mutatott meg, melyekhez kedvet kaptam. Olyan emberek társaságát kerestem, akik más és más világokat tudtak nekem megmutatni. Ők birtokolták számomra az új és ismeretlen világok kapuinak kulcsát.

Sok izgalmas helyen jártam, minden világban találtam valami érdekeset, de egyikbe sem fértem bele igazán. Vagy túl kicsi volt vagy túl nagy, vagy túl bonyolult vagy éppen túl egyszerű. Mint amikor az ember házat keres, de mindegyikben talál hibát. Szép házakba léptem be, sok stílust megismertem, de még nem volt meg az igazi...

Aztán egyszer csak olyan kulcsot kaptam, amivel végre az én házamba kerültem. Tudtam rögtön, hogy az enyém, mert otthon éreztem magam benne. Rengeteg további ajtó van belül. Minden ajtó más és más szobát rejt, lelkem házának különböző termeit, sarkait, zugait.

Nem fogok hazudni, nem tetszik minden ajtó. És ha belépek egy ajtón, nem tudhatom, hogy mit találok odabent. De bátran benyitok, mert miután alaposan kitakarítottam, a saját stílusomban dekorálhatom újra a szobát.


Szeretem ezt a házat, szívesen megmutatom másoknak is. Jó vendéglátó vagyok, szeretem megosztani, továbbadni, amim van. Büszkén mutogatom egyik szobát a másik után, melyek küzdelmeim, tapasztalatom, ízlésem segítségével alakultak. Elmesélem egyik másik történetét, amit mások szívesen meghallgatnak.
Van egy szoba, amelyben különleges ajándék várja a bátor látogatót: saját házának kulcsa. Ebből a szobából titkos átjáró nyílik más házakba, más otthonokba, ahová mások is felfedező útra indulhatnak.

A kineziológia kulcsot jelent a saját házamba. Időközben megkaptam az átjáró kulcsát is. Szívesen veszem elő bárkinek, aki ellátogat ebbe a különleges szobába.