2012. november 5., hétfő

Vélemények 3



Borinak a kineziológiáról és a lélek gyógyulásáról



Van, hogy a dolgok nem mennek. Boldog lehetnél, mert mindened megvan és mégsem vagy az. Kötelességszerűen teszed a dolgod, de kevés örömet találsz a hétköznapokban. Mintha kívülálló lennél, talán nem is a saját életedet éled?
Van, hogy észreveszed „ebben a folyóban már jártam”, „már megint ugyanúgy választottam”, „a párkapcsolatom ugyanazt a forgatókönyvet írja le, mint a korábbi”, „nem boldogulok, nem jutok egyről a kettőre, mintha valami folyamatosan visszahúzna”.
Az ember sokáig elkendőzheti a bajokat, de kezeletlenül egyre nagyobb halom gyűlik össze a szőnyeg alatt és csak idő kérdése, hogy kifakadjon, ami nem oda való. Napjainkban szerencsére sok módszer áll a rendelkezésünkre, hogy orvosoljuk az elakadásainkat, pl.: pszichoterápia, kineziológia, családállítás stb.

Egy laikus számára a kineziológia első látásra „varázslásnak” tűnhet. 
Azt gondolom, hogy minden módszernél nagyon fontos, hogy teljesen beleengedjük magunkat. Segít, ha a kineziológus személyében tökéletesen megbízol, az én esetemben Borival ez adott. Egyenes, korrekt, elkötelezett és hozzáértő embernek ismertem meg 2 évvel ezelőtt. Azóta ráadásul még meg is szerettem J. Teljesen rá tudom bízni magam, tudom, hogy vele jó kezekben vagyok. 
Szóval elindul a munka, Bori kérdez, mond, konstatál a karjaim által adott válaszok alapján. Minden alkalom más irányt vesz, új eszközöket hív segítségül. Családi minták, hitrendszerek, viszonyrendszerek, traumák és veszteségek kerülnek középpontba, kérdőjeleződnek meg majd kerülnek a megfelelő helyükre. Vannak nagy sírások és megkönnyebbülések. És sokszor van házi, amit én nagyon szeretek. Fontos tudni, hogy ami történik, az egy folyamat, olyan mintha hagymahéjakat hántanánk le szépen fokozatosan. Létünk az élethosszig tartó tanulásról és gyarapodásról szól, ezért azt sejtem, hogy a kineziológia végig ott lehet segítségforrásként az oldalunkon, hogy a problémáinkkal könnyebben megküzdjünk.