10 EZER KATTINTÁS :-)

Nahát, mennyire örülök :-)
10 ezer kattintást ért meg a blogom!

Köszönetem jeléül, aki a következő héten (2014 június 23-29) hív időpontért, annak ajándékba adom az oldás felét.

Puszi&Love

Lépések önmagad felé. Széljegyzetek egy kliens tollából.(1)

"Éva csak állt ott, a porban, amiből vétetett. A közelében kis, botszerű tárgy hevert, még az is lehet, hogy egy oldalborda. Határozottan megfogta, és egy vonalat húzott vele, valahova a lába elé. Lábujjai ijedten hőköltek hátra.

Pedig át kell lépnünk – mondta nekik.

Még innen vagyok– gondolta jólesőn. Itt minden ismerős. Hol jobb, hol rosszabb, de magas fokon élvezhető a jó és méltósággal viselhető a rossz. Lehet hogy méltóság a titka a boldogságnak.

– Át kell oda lépnem. Vajon mi vár majd rám?

– Ne menj –  súgta a kígyó, rossz lesz ott neked. Ismeretlennek tűnik majd az ismerős, és elveszítesz mindent, ami itt a tiéd. A vonalat átlépve már nem leszel képességeid birtokában. Képességeid segítenek hozzá, hogy boldogulj. Persze mehetsz ha akarsz, te tudod – sziszegte fanyalogva. De ott már semmi nem lesz veled….csak…

Éva dacosan toppantott egyet és lépett. Bízni akart.

A háta mögött még hallotta a kígyó utolsó sziszegő megjegyzését: De ott már semmi nem lesz veled….csak…

 …”csak én…”

– Isten hozta a Félelmek birodalmában. Akarom mondani, Ördög! Jaj, ne haragudjon, mindig eltévesztem – kacsintott rá a kosztümös idegenvezető hölgy. Tudja én is odaátról jövök.

Nos, próbálja otthon érezni magát nálunk. Ugyanakkor sajnos ezt el kell hogy tegyük – könnyed mozdulattal fosztotta meg Évát fügefalevél mintázatú nyári ruhájától. Széfbe zárta, a kulcsot egy fiókba rejtette.

Éva fázósan húzta össze magát. A hölgy egy fóliasátor felé intett: menjen csak, menjen, menjen. Most már nincsen visszaút.

Éva szeme végigpásztázta a fóliaalagutat. Elindult. Lépésről lépésre jobban fojtotta a levegője. A napfény megtört a vastag, átlátszó anyagon. Érzékelte, amint a fóliasátoron kívül rekedt bölcsessége kétségbeesetten próbál visszatalálni hozzá, de a vastag anyag  nem engedte. Szépsége, kedvessége, magabiztossága mind ugyanígy jártak. Homályosan érzékelte őket, de nem lehettek vele.

Végig kell menni az alagúton, sebezhetőn, kiszolgáltatottan, meztelenül.

– Én megmondtam – sziszegte egy ismerős hang kajánul. Ijesztő, ugye?

Éva fejében zakatoltak a gondolatok.  Emlékfoszlányok próbálkoztak kétségbeesetten a segítségére sietni, de mindhiába: a fólia nem engedett a tiszta gondolatoknak. A sziszegés egyre erősebb lett.

Vacogott a foga, reszketett. Nem akart már semmit, csak lerogyni a fólia alatt és megadni magát ennek az álnok, átláthatatlan szövedéknek. A kígyó a bokájára tekeredett és segédkezett a műveletben.  

Éva száját ködös gondolatok kifejezésére tett gyenge kísérletként hagyták el az értelmetlen szavak.

Száz, ezer, millió szó is elhangozhatott így, száz, ezer vagy millió éven keresztül, amikor egyszer csak újra hallani vélte a saját hangját. Érezte, ahogy ajkai ugyanazt a mondatot formázzák. Már-már hallani is vélte, bár nem sikerült még teljesen elnyomni vele a sziszegést. A kígyó, látva a változást, még erősebben próbálkozott, de akkor már késő volt: Éva száját önfeledt nevetés hagyta el. Vég nélkül szajkózta a mondatot: „ A félelmeim én vagyok”.

A nevetésnek, ami kitört belőle, félelmetes ereje volt. Apró foszlányokká szakította a fóliasátrat. Ő pedig ott állt, a vonal túloldalán, és megsimogatta a kígyó fejét.

– Javul a részidőd – nyomta le a stopper gombját a kígyó." 

Rutinok

Szeretem reggel kávézás közben elővenni a naptáramat és megnézni, átgondolni, lefuttatni, hogy mi vár rám aznap. Sok időt nem töltök vele, annál is inkább, mert a reggel nem az én napszakom. De ezt a néhány pillanatot nem hagyom ki, mert ekkor áll össze a fejemben a nap.

Délután vagy este (a munkaidőm végén) megint a kezembe veszem. Előrelapozok, tervezek, kitöltöm az üresen maradt időpontokat. Van egy listám a feladataimról, amikről mindig bevezetem az éppen időszerűt/legfontosabbat.

Korábban úgy gondoltam, hogy az ilyesfajta kötelezettségek csak rabolják az időmet. Közben rájöttem, hogy néha a szabályok hozzák meg a szabadságot, vagy spórolnak időt. Nem marad semmi az utolsó pillanatra, nem kell kapkodni.

Néha azért elhagyom a bázist és összecsúsznak a napok. És újra az húz ki belőle, ha előveszem beosztós énemet.

Mit gondolsz, neked is jól jönne valami hasonló? Találjuk ki a te testre szabott rutinjaidat! 

Problémáink

Van olyan problémád, amit hónapok óta tologatsz magad előtt arra várva, hogy valahogy oldódjon meg magától? 

Lehet, hogy így lesz. De egyszerűbb, ha kezedbe veszed a dolgok alakulását.

Ha nálam teszed mérlegre, talán kiderül, hogy kevésbé súlyos, mint amilyennek hiszed. 

Ha magad mögött tudod, könnyebben haladsz előre. Jó érzés lesz. 

Titkok

Mindenkinek vannak rejtett titkaik.
Van a szívet melengető fajta, és az, amit nehéz cipelni.
Varázsló nem vagyok, eltüntetni nem tudom a nehéz titkokat és nem is akarom.
Abban segítek, hogy állj hozzá, hogyan vállald, mit kezdj vele.
Sokszor nehezebbnek érezzük, mint amilyen nehéz valójában.
Hozd el, nyissuk ki.