Ki az önzetlen ember?
Az egyik internetes értelmező szótár szerint az önzetlen más felé forduló, odaadó (ember), aki nem a maga hasznát keresi, hanem mások javára cselekszik.
Ühüm... De hogyan?
Talán úgy szervezi otthon a mindennapokat (főzés, programok stb.), hogy az elsősorban a családtagoknak kedvezzen?
Olyan döntéseket hoz a munkahelyén, ami előbb szolgálja a kollégák és az ügyfelek javát, mint a sajátját?
Amikor utoljára ültem repülőn, akkor a stewardess azt mondta, hogy a szülők előbb önmagukra tegyék fel az oxigénmaszkot, csak aztán a gyerekükre. Logikus ötlet, hiszen a szülőben ott az ösztön, hogy mentse majd a gyerekét, de fordítva nem így van ez. Könnyen elbukhatunk egy önzetlennek tűnő döntésen, na és mi lesz a gyerekkel?
Ha a saját igényeinket, vágyainkat, céljainkat, szükségleteinket mindig másokéi elé helyezzük, abba könnyen beleveszhetünk. És akkor mit kezd a gyerek egy folyton ideges szülővel, mire jó a partnernek egy morcos áldozat és hogyan szolgálja a céget egy túlterhelt, mindig elégedetlen főnök?
Szóval mikor vagyok önzetlen? Akkor, ha mások érdekeit mindig magam előtt tartom, vagy akkor, ha én vagyok a legfontosabb, és hosszútávon tudom kiegyensúlyozottan szolgálni azt a rendszert, aminek én vagyok a közepe?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése