Gyerekek esetében is jól működik a kineziológia, sőt!
Sőt egyrészről azért, mert a gyerekek sokkal nyitottabbak, hogy úgy mondjam tisztábbak a felnőtteknél. Sokkal több alázattal ülnek az oldáson, teljesen rád hagyatkoznak, megbíznak benned a felnőttben. Egyszerűen fogalmazva kevesebb egóval érkeznek és ez hamarabb utat nyithat a megoldás felé. Ahogy egy betegség is hamarabb leveszi őket a lábukról mint egy felnőttet, a befogadás, a javulás is gyorsabb lehet. És különben is: a gyerek egyszerűen imádnivaló, csupa izgalom és sokkal egyszerűbben kezelhető mint a felnőttek.
Másodszorra is sőt, mert mennyivel jobb nekik, hogy hamarabb megszabadulhatnak a korlátozó mintáiktól, hamarabb megtanulhatják, hogy jólétük attól függ, mit tesznek vagy nem tesznek meg érte... Ezáltal olyan erő (hatalom) birtokosai lehetnek, amivel könnyebben megbirkóznak majd az akadályokkal. Nyilván nem fogják elkerülni a feladatokat, csak máshogy futnak nekik.
Hogy megy ez a gyakorlatban?
Hat éves korig (plusz-mínusz) az anyán keresztül oldjuk a gyerekeket. Addig ők még szinte egy test, egy lélek.
Hat éves kor után viszont már csak a gyerekkel dolgozunk.
Hogy ott lehet -e az édesanya? Én nem javaslom.
Előfordulhat, hogy épp vele van konfliktusa, vagy mellette nem tud úgy megnyílni, kibontakozni. De nem kell aggódni, a gyermek is biztos válaszokat ad arra vonatkozóan, hogy mi az, amit elbír, mit képes feldolgozni.
Bár még gyerek, teljes értékű partner. Ez nem kehet kérdés. A bizalmát ki kell érdemelni, nem szabad visszaélni vele. Egyedül ő dönti el, hogy a köztünk lezajlott eseményeket kivel osztja meg és milyen mértékben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése