EGYSÉGBEN

Mindannyian keresők vagyunk. Keressük a boldogságot, a tökéletességet, vagy munkahelyet, szerelmet, gyógyulást, lakást, országot, baráti kört, hobbit vagy az élet értelmét...

Úgy is fogalmazhatunk, hogy azt az állapotot keressük, amelyben egységben érezzük magunkat. Hogy kinek mit jelent az egység, na az hosszú iromány lenne, mindenesetre mindenkinek mást jelent a harmónia, a boldogság és a tökéletesség is.

Bárhogy hívjuk is, időnként, lehet, hogy csak egy-egy pillanat erejéig, szerencsés esetben akár hosszútávon egységben érezzük magunkat. Egyszerűen minden stimmel. Biztos eszedben jut pár ilyen alkalom, de vannak olyan pillanatok is, amelyeket nem tudsz felidézni. Lehettél egységben magzati korban, vagy iskolásan is. 

A jó hír az, hogy nem csak a stresszes helyzeteket tárolja a testünk és a lelkünk, hanem az egységélményeket is. És itt is érvényes az, hogy a generációs őseid a rossz mintái mellett az egységélményeit is átadták neked.

És bizony meg is tesszük, ha erre kerül a sor. Átélheted őket, rájuk pillanthatsz, hogy rájöjj, mi hiányzik most, mitől lehetnél most jobban.

Sajnos nem tart örökké a harmónia, újra és újra kibillenünk. Kibillent állapotban aztán tudat alatt újra szeretnénk megtalálni ezt az egységet. Az egység visszaállításában a rekonstrukciós oldásmenetek segítenek.

GENERÁCIÓS OLDÁSOK

Pont olyan vagy mint anyád/apád!!!

Ez a mondat sok mindenkinél kiveri a biztosítékot.

Egy csomó dolog nem tetszik, amit a szüleinknél látunk. Talán még haragszunk is kicsit, pedig lehet, hogy ők sem "önszántukból" olyanok amilyenek, vagy viselkednek úgy, ahogy. Akarva akaratlanul mintázzuk szüleinket és nagyszüleinket és így tovább.

Az önszántukból-t szándékosan tettem idézőjelbe, hiszen van választásunk. főleg, ha észrevettük a hibás viselkedésmintát, dolgozhatunk rajta, hogy mi már ne adjuk tovább.

A generációs oldásoknál is a gyökereinél szüntetjük meg a rossz mintát, csak nem korregresszióban (fogantatásunktól máig), hanem egy előbbi generációban keressük az akkor létrejött korlátozó hitrendszert. és akkor kard ki kard:-)

GENERÁCIÓK

Te hányféle aranyszabályt ismersz családi köreidből? Lehet, hogy bele sem gondolsz igazán, hogy helyesnek vagy helytelennek tartod őket, csak követed, amit már sokszor hallottál. Hogy aztán mire (nem) használod őket, azt nehéz megjósolni. Ez visszafelé is érvényes: ki tudja, milyen korlátozó hitrendszer áll mai viselkedésmintáid mögött. Ezt tudjuk kideríteni a kineziológia segítségével. Íme néhány példa és azok lehetséges következményei.

"Amíg az asztalomnál ülsz, azt teszed, amit én mondok!" (mindig valaki árnyékában élek, önálló döntésjog nélkül)

"A férfi 100 kilónál kezdődik" (és ebből egy dekát sem tudok lefogyni)

"Ilyet nem szabad mondani...!" (inkább őrlődsz, mintsem kimondd az érzéseidet, félsz, hogy bajod lesz belőle)

"Első a munka." (nem is érdemlem meg, hogy én legyek az első magamnak)

"A fiúk nem sírnak." (inkább belebetegszenek a gondjaikba)

"Ha rossz vagy, a Jézuska nem hoz ajándékot." (állandó megfelelési kényszer)

"A házimunka nőknek való." (hagyom, hogy emiatt kibillenjen az egyensúly a házasságomban)

"Ezt ne csináld, mert elvisz a szenes ember." (mindig attól félek, nehogy hibázzak, mert azt mások megtorolják)

"Ebből nem lehet megélni." (nem mersz azzal foglalkozni, amivel szeretnél, mert azt hiszed, hogy az nem rendes munka)

"Ha jó lesz a bizonyítványod, kapsz egy biciklit." (a szeretetet ki kell érdemelni)