Vélemények1

"Nagyon jó volt veled "dolgozni". Az érzéseim, a nyugalmam egészen más lett. Igen, talán az a nagy nyugalom jellemzi az életemet. Most már nem magamat hibáztatom, mert nem úgy sikerült az életem, ahogyan szerettem volna. Tudom, hogy ez nem az én hibám. Sok mindent másként látok. De azt is tudom, hogy rengeteget kell még dolgozni magamon. Bízom benne, hogy igénybe vehetem még a segítséget."

Dr.Susan Forward: Mérgező szülők

"Kik azok a mérgező szülők? Esetleg Ön is áldozatuk volt, vagy netán ma is az? Magánéleti kapcsolatai rendre kudarcot vallanak? Fél az intimitástól, vagy éppenséggel annyira ragaszkodik a partneréhez, hogy mindent elnéz neki?
Ezekre, és még számos hasonló kérdésre kap választ ebben a világos közérthető könyvben, amely helyenként megdöbbentő példákkal illusztrálja, milyen sérüléseket okoz a gyerek lelkében a destruktív szülői magatartás, és teszi a felnőtt embert - nem ritkán egy életre a szülők rabjává. 
A könyvből azt is megtudhatja, hogyan léphet ki a szülők árnyékából..."

Eddig a hivatalos könyvajánló...
Bár sok húzós sztorit is bemutat a könyv, nem csak gyerekkorukban bántalmazott felnőtteknek való. A legfontosabb tanulság számomra a felelősség megfelelő kezelése. Meg kell tanulnunk oda tenni, ahová való még akkor is, ha ez időnként kisebb-nagyobb konfrontációval jár is. Sőt, akkor is érdemes felvállalni ezt a lépést, ha az a kapcsolatunkban jelentősebb javulást nem hoz, hiszen saját stabilitásunkat erősíthetjük vele, az önmagunkba vetett hitünket.

Szokáskontroll

Én így szoktam, mi úgy szoktuk, itt amúgy szokás... Nálunk mindig, nálunk mindenki...
Van úgy, hogy ez biztonságot ad, de van, hogy pont ez tesz bizonytalanná. 
Ha ezzel az oldásmenettel dolgozunk, akkor a témáddal kapcsolatosan családi szlogeneket fogunk gyűjteni és attól(azoktól) a mintától szabadulunk meg, ami miatt most is stresszelsz tudat alatt.

Mondjuk legyen itt néhány példa az étkezéssel kapcsolatosan.
- Addig egyél, amíg van.
(és nincs kontroll)
- Amit a tányérodra kiveszel, azt meg kell enni.
(eszünk a rosszullétig is, ha kell)
- Egyet a mamának...
(a szeretetet így kell kimutatni)
- A férfihez a gyomrán keresztül vezet az út.
(azám, más nem is számít)
- Nem etted meg, Etiópiában meg éheznek.
(és a lelkiismeret furdalás)
- Majd ha megetted, akkor mehetsz játszani.
(az evéssel lehet érvényesülni)
- A nő úgy szép, ha kerek.
 (nem is tud lefogyni)
- Ha okos leszel, kapsz csokit.
(ki kell érdemelni)
- Levesre nem szabad vizet inni, mert benéz az ördög az ablakon.
(erre nem is tudok mit mondani...)
...

Nem sorolom tovább, pedig volna még bőven. Gondolom te is tudnál mit hozzáfűzni.

MI A KINEZIOLÓGIA???

Rengeteg definíciót olvashatunk az interneten. Én ezt tanultam:

"A kineziológia olyan alternatív és komplementer jellegű pedagógiai és pszichológiai elemeket is tartalmazó, készség-, képesség- és személyiségfejlesztő prevenciós jellegű holisztikus módszer, mely hatékonyan befolyásolja a test energetikai áramlását, feloldja az érzelmi stresszt, ezáltal energetikai egyensúlyt hoz létre a testben, s ezzel aktivizálja a test öngyógyító mechanizmusát."

Huhhh! Tudom, elég bonyolultan hangzik... Azért blogolok, hogy konkrétabb, kézzelfoghatóbb legyen azok számára is, akik még nem próbálták.  

Megkértem klienseimet, próbálják ők is megfogalmazni a saját szemszögükből, hogy mi a kineziológia.

Eddig ezt írták:

"A kineziológus műhelye olyan mint az elvarázsolt kastély tükörterme. Bármerre indulsz, egyszerre csak ott találod magad egy ismeretlen, s mégis beazonosítható formátumban."

"Mint egy régi ismerőssel (baráttal, rokonnal) való újbóli találkozás. Vegyes érzések. Közös, rég elfeledett és újra felfedezett emlékek, élmények, érzetek."


...folytatjuk...

Joachim Bauer: Miért érzem azt, amit te?

Miért érezzük meg ösztönösen, hogy milyen hangulatban vannak a körülöttünk lévő emberek? Miért szimpatikusak vagy éppen ellenszenvesek már első ránézésre egyesek? Miért derülünk jobb kedvre, ha valaki ránk mosolyog? Miért "ragadós" a nevetés vagy az ásítás? E jelenségek neuropszichológiai magyarázata a nemrég felfedezett, az empátia, az érzelmi intelligencia és a szeretetre való képesség alapját jelentő idegsejtekben, a tükörneuronokban rejlik.

Joachim Bauer nagy sikerű könyve vérbeli tudományos ismeretterjesztő munka: a szakemberek által megkövetelt alapossággal, ugyanakkor érdekfeszítően és a laikusok számára is érthetően mutatja be a tükörneuronok működését, majd fejezetről fejezetre haladva ismerteti hatásmechanizmusukat a mindennapi élet számos területén, például a gyereknevelésben, a tanulásban, a szerelemben, a mindennapi kommunikációban és a pszichoterápiában.

Belső kép

A magunkról kialakított belső kép nem szokott egyezni a mások által rólunk kialakított képpel. Asszem az lehetetlen is volna. Rengeteg szűrőn, szemüvegen keresztül nézünk mindannyian. Saját szemüvegünk több szűrővel és lencsével van felszerelkezve.

Ugye nem mindegy, hogy reggel felkeléskor a rózsaszín vagy a fekete van rajtam, ha belenézek a tükörbe. Az sem mindegy, hogy a környezet, amelyben élek mit tart mondjuk szépnek. Bizonyos csoportokhoz való tartozás bizonyos külsőt preferál. De az sem mindegy, hogy egy fejjel magasabbról vagy alacsonyabbról nézünk valakire, hisz más-más a látvány és az érzés.

Nem csak külsőségekről van szó. Folytathatjuk a sort: Milyen vagyok, vagy milyen legyek magam és mások szemében? Okos, alkalmatlan, elég jó, szerencsétlen, tökéletes, felnőtt, apuci pici lánya...

Az is köztudott, hogy kisugárzásunkkal mi is más-más lencsét tehetünk a bennünket figyelők szeme elé.

Ezek a szűrők időről időre másnak láttatnak bennünket. Mások és önmagunk előtt is. Ideális, ha elfogadjuk önmagunkat és azzal is megbékélünk, ahogyan mások látnak bennünket, de ebben is akadályozhatnak hozott mintáink. 

Szóval akkor mit látok én és mit szeretnék látni? Ebben az oldásmenetben ez is kirajzolódik.

A kineziológia és én

Tíz éve, hogy férjhez mentem.
Ez az új életszakasz ébresztette fel az igényt önmagam megismerésére. A változás új szerepeket és új felfedezni való területeket mutatott meg, melyekhez kedvet kaptam. Olyan emberek társaságát kerestem, akik más és más világokat tudtak nekem megmutatni. Ők birtokolták számomra az új és ismeretlen világok kapuinak kulcsát.

Sok izgalmas helyen jártam, minden világban találtam valami érdekeset, de egyikbe sem fértem bele igazán. Vagy túl kicsi volt vagy túl nagy, vagy túl bonyolult vagy éppen túl egyszerű. Mint amikor az ember házat keres, de mindegyikben talál hibát. Szép házakba léptem be, sok stílust megismertem, de még nem volt meg az igazi...

Aztán egyszer csak olyan kulcsot kaptam, amivel végre az én házamba kerültem. Tudtam rögtön, hogy az enyém, mert otthon éreztem magam benne. Rengeteg további ajtó van belül. Minden ajtó más és más szobát rejt, lelkem házának különböző termeit, sarkait, zugait.

Nem fogok hazudni, nem tetszik minden ajtó. És ha belépek egy ajtón, nem tudhatom, hogy mit találok odabent. De bátran benyitok, mert miután alaposan kitakarítottam, a saját stílusomban dekorálhatom újra a szobát.

Szeretem ezt a házat, szívesen megmutatom másoknak is. Jó vendéglátó vagyok, szeretem megosztani, továbbadni, amim van. Büszkén mutogatom egyik szobát a másik után, melyek küzdelmeim, tapasztalatom, ízlésem segítségével alakultak. Elmesélem egyik másik történetét, amit mások szívesen meghallgatnak.

Van egy szoba, amelyben különleges ajándék várja a bátor látogatót: saját házának kulcsa. Ebből a szobából titkos átjáró nyílik más házakba, más otthonokba, ahová mások is felfedező útra indulhatnak.

A kineziológia kulcsot jelent a saját házamba. Időközben megkaptam az átjáró kulcsát is. Szívesen veszem elő bárkinek, aki ellátogat ebbe a különleges szobába.