Megmentő

Meg akarom menteni az egész világot, de az nem hagyja.
Ez nem csak a segítők szakmai ártalma ám.

Nincs jól anyukám, bajban van egy állat, szomorkás a barátom, alul teljesít a beosztottam, én pedig tudni vélem, hogyan és mit kellene tennie azért, hogy jobban legyen. Odaviszem tálcán, leteszem elé, a kezébe is adom és csak nem kell neki. Miért?

(Talán) Szeretné, ha megvárnám, hogy kérjen. Szeretné, ha képesnek tartanám arra, hogy egyedül is megoldja.

Mennyivel egyértelműbb más baja, igaz? Pedig felelősséget csak a sajátunk megoldásáért vállalhatunk.

Ősz

Lassít a természet. Odaadja egész nyáron növesztett gyümölcseit, majd átalakul.  Színeiben mélyebbé válik, aztán megszabadul a ruhájától, felkészül a pihenésre. 

Az ember is óhatatlanul behúzódik, befelé fordul. A nyárból táplálkozik, a tartalékaiból merít, inkább belülről töltekezik. 

Abból nem lehet baj, ha a természet ritmusát követjük. 

Forró teát vagy egy pohár finom bort szürcsölgetni jó társaságban, gyertyákat gyújtani, elővenni az ősz színeit, együtt játszani, gyümölcsfákat ültetni, diót törni, tervezgetni, szaunázni. 

Benned mi változik ilyentájt? Mit teszel másképp? Hogyan töltekezel?

Vezet vagy vezet?

Amikor az ember cégvezetővé válik, besétál az irodájába, leül az íróasztalához és kihúzza a fiókját, nem feltétlenül talál benne stresszoldó technikákat vagy konfliktuskezelő stratégiákat. Az sem valószínű, hogy karizmát rejt a fiók. És annak is kicsi az esélye, hogy útmutatóra lel azzal kapcsolatban, mit tegyen, hogy ne eméssze fel a munka.

Van, aki vezetőnek születik. Van, aki folyamatosan tanul és fejlődik, így válik jó vezetővé. És van, aki vezetőnek születik, folyamatosan tanul és fejlődik, hogy még jobb vezetővé váljon.

Forró helyzetek

Nincs lehetetlen csak tehetetlen.

De azért vannak olyan stresszhelyzetek, melyekben valóban tehetetlennek érezzük magunkat, mert agyunk és testünk egy nem valós életveszéllyel küzd meg. 

Ilyenkor nem férünk hozzá azokhoz az agyi területekhez, ahol a kreatív gondolkodás és a megoldások keresése zajlik. 

Az agy megtanítható arra, hogy ilyen helyzetekben is képes legyen gondolkozni. 

Miért is mondanánk le erről? Tárgyalás, vizsga, fellépés, előadás vagy akár esküvő, számtalan olyan forró helyzetet élünk meg, ahol kilépünk a komfortzónánkból és túlreagálunk.

Tegyél érte.

Lámpaláz

Tehetségesnek lenni egy dolog. Másoknak is megmutatni ezt egy másik dolog.

Néhány percbe tömörül sok sok óra, nap, akár év munkája. 

Ugye kijön belőlem ott és akkor az, amire nap mint nap bármikor képes vagyok?

És ha véletlenül mégse, legközelebb lehet, hogy pont a kudarctól való félelem miatt járok ugyanúgy...

Pedig a színpad, a közönség, a pillanat energiája hatalmas teremtő erővel bír. 

Ne hagyd elveszni. Készülj fel mentálisan is, hogy használni tudd.

Jó munkát!

Van, aki azt állítja, jó munka nem létezik. Én nem így gondolom.

Van, aki azt gondolja, hogy szerencse, ha a munkája egyben a hobbija is. Szerintem ez nem a szerencsén múlik.

Először is nem árt tisztázni, hogy mi a jó munka. Úgy értem, hogy kinek mi a jó munka. A tudás szelektív, mint ahogy a temperamentum, az érdeklődés vagy a motiváció is. És a családi minták, tapasztalatok, elvárások is szerepet játszanak abban, ki-ki milyen munkát választ magának. 

Igazából inkább hivatásról kellene írnom. Az lenne az igazi :-)

Ha tudjuk is, hogy nem a legjobb, ami épp van, nem biztos, hogy azt is tudjuk, merre kéne elindulnunk.

Az elindulás gyakran nem is kell, hogy munkahely- vagy munkakörváltással járjon, apró pici irányváltással megváltozhat körülöttünk még a klíma is. :)

Nézz rá madártávlatból...

Régi és új

Nagymamám már régen elment, de a tőle kapott cserepes virágot azóta próbáltam megmenteni. Elöregedett, nem volt már kedve hajtani, bőven elvégezte a feladatát. 

A frissen hajtó fügefa ágain keresztül láttam meg végre, hogy vége, ki kell dobni.

Néha nagyon tudunk ragaszkodni olyan tárgyakhoz, érzésekhez, kapcsolatokhoz vagy akár munkához, amelyek sokkal több energiát visznek, mint amennyit hoznak. 

Ha elengedjük a régit, átadhatjuk a helyét olyan dolgoknak, amelyek valódi értéket jelentenek...

Azt hiszem, a tavaszi nagytakarítást nem véletlenül találták ki.