A magunkról kialakított belső kép nem szokott egyezni a mások által rólunk kialakított képpel. Asszem az lehetetlen is volna. Rengeteg szűrőn, szemüvegen keresztül nézünk mindannyian. Saját szemüvegünk több szűrővel és lencsével van felszerelkezve.
Ugye nem mindegy, hogy reggel felkeléskor a rózsaszín vagy a fekete van rajtam, ha belenézek a tükörbe. Az sem mindegy, hogy a környezet, amelyben élek mit tart mondjuk szépnek. Bizonyos csoportokhoz való tartozás bizonyos külsőt preferál. De az sem mindegy, hogy egy fejjel magasabbról vagy alacsonyabbról nézünk valakire, hisz más-más a látvány és az érzés.
Nem csak külsőségekről van szó. Folytathatjuk a sort: Milyen vagyok, vagy milyen legyek magam és mások szemében? Okos, alkalmatlan, elég jó, szerencsétlen, tökéletes, felnőtt, apuci pici lánya...
Az is köztudott, hogy kisugárzásunkkal mi is más-más lencsét tehetünk a bennünket figyelők szeme elé.
Ezek a szűrők időről időre másnak láttatnak bennünket. Mások és önmagunk előtt is. Ideális, ha elfogadjuk önmagunkat és azzal is megbékélünk, ahogyan mások látnak bennünket, de ebben is akadályozhatnak hozott mintáink.
Szóval akkor mit látok én és mit szeretnék látni? Ebben az oldásmenetben ez is kirajzolódik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése