Borinak a kineziológiáról és a lélek gyógyulásáról
Van, hogy a dolgok nem mennek.
Boldog lehetnél, mert mindened megvan és mégsem vagy az. Kötelességszerűen
teszed a dolgod, de kevés örömet találsz a hétköznapokban. Mintha kívülálló
lennél, talán nem is a saját életedet éled?
Van, hogy észreveszed „ebben a
folyóban már jártam”, „már megint ugyanúgy választottam”, „a párkapcsolatom
ugyanazt a forgatókönyvet írja le, mint a korábbi”, „nem boldogulok, nem jutok
egyről a kettőre, mintha valami folyamatosan visszahúzna”.
Az ember sokáig elkendőzheti a
bajokat, de kezeletlenül egyre nagyobb halom gyűlik össze a szőnyeg alatt és
csak idő kérdése, hogy kifakadjon, ami nem oda való. Napjainkban szerencsére
sok módszer áll a rendelkezésünkre, hogy orvosoljuk az elakadásainkat, pl.:
pszichoterápia, kineziológia, családállítás stb.
Egy laikus számára a kineziológia
első látásra „varázslásnak” tűnhet.
Azt gondolom, hogy minden módszernél nagyon
fontos, hogy teljesen beleengedjük magunkat. Segít, ha a kineziológus személyében
tökéletesen megbízol, az én esetemben Borival ez adott. Egyenes, korrekt, elkötelezett
és hozzáértő embernek ismertem meg 2 évvel ezelőtt. Azóta ráadásul még meg is
szerettem J.
Teljesen rá tudom bízni magam, tudom, hogy vele jó kezekben vagyok.
Szóval
elindul a munka, Bori kérdez, mond, konstatál a karjaim által adott válaszok
alapján. Minden alkalom más irányt vesz, új eszközöket hív segítségül. Családi
minták, hitrendszerek, viszonyrendszerek, traumák és veszteségek kerülnek
középpontba, kérdőjeleződnek meg majd kerülnek a megfelelő helyükre. Vannak
nagy sírások és megkönnyebbülések. És sokszor van házi, amit én nagyon
szeretek. Fontos tudni, hogy ami történik, az egy folyamat, olyan mintha
hagymahéjakat hántanánk le szépen fokozatosan. Létünk az élethosszig tartó
tanulásról és gyarapodásról szól, ezért azt sejtem, hogy a kineziológia végig
ott lehet segítségforrásként az oldalunkon, hogy a problémáinkkal könnyebben megküzdjünk.
