Ezt a mottót gondoltam ki arra, amivel foglalkozom.
Hogy miért? Mert azt a folyamatot fogalmazza meg, ami az együtt töltött egy órában történik.
A kineziológus a múltban összegyűjtött érzelmi blokkokat keresi meg és oldja fel. Mintákat, sémákat keres, amelyek a jelen problémái mögött állnak. Nagy kövek esnek le ilyenkor, az ember felszabadul, levegőhöz jut, átértékeli múltat, megérti, hogyan működött eddig.
Ez önmagában nem mindig elég.
Szükség van arra is, hogy megtervezzük a jövőt, kitaláljuk, hogyan és merre tovább. Ebben a coach segít. Megkeresi a kliens forrásait, értékeit, a fejlődés irányát.
Kineziológia és coaching.
Én imádom ezt az öszvért :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése