"Érzed, hogy nincs erőd csinálni a dolgod, és előre menni, haladni. És azt is érzed, hogy nem is tudod, hogy hogyan tovább... Vagy csak épp rosszabb időszakod van, amin nem tudsz túllendülni... nem is olyan nagy dolog, csak egy kis lökés kellene... tanácstalan vagy.
Aztán leültem szembe a Borival. Elmondtam neki, hogy mit érzek. Ennyi, csak hogy mit érzek, és ő olyan kérdéseket rakott fel, ami elgondolkoztatott. A célom megvalósításához mit kellene tennem, mit kell megértenem ahhoz, hogy meg tudjam tenni a következő lépést.
Azt gondolom, hogy láthatatlan vagyok. Pedig nem. Csak épp nem tudom érvényesíteni önmagam.
Egy gyermekkori emlékem jött elő, amely megvilágosította, hogy miért is nem engedem meg magamnak, hogy lássanak. Vagyis látnak. Én gondolom, hogy nem. Pedig én nem látom önmagam. Szóval számomra láthatatlanok azon értékeim, melyeket használnom kellene. Hirtelen bonyolult a helyzet, aztán egy fényvillanás, ott benn felkapcsolták a lámpát! Igen jön a megoldás, a következő lépés. Borival megbeszéljük a következő lépéseimet, aztán eljövök.
Sétálok az utcán. Mosolygok. Értem. Lépek. Cselekszem.
Köszönöm szépen!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése