"Évának akkoriban kezdett gyanús lenni, hogy ahhoz, hogy kifaroljon a zsákutcából, bizony bele is kell hajtani. Van, hogy többször is.
Lehetséges volna, hogy az egyszeri tapasztalás nem elég? Lehet, hogy a sors a kevésbé belátó elmét számtalanszor új és új tapasztalattal igyekszik a neki kiszabott irányba terelni? Egyáltalán létezik-e eleve elrendelt irány? Talán önmagunk vagyunk azok, vagy valamiféle bennünk élő felsőbb szellemi vezető, aki nem tágít és rúgkapáló egónkat újabb és újabb keserű tapasztalat árán megzabolázni igyekszik?
Vajon kiderül-e valaha?
Vajon ha biztosan tudhatnánk, melyik a helyes irány, igyekeznénk-e követni? Vagy inkább fejjel mennénk-e ugyanannak a falnak, újra és újra? Következetesen."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése