"Nem tudom az életemet hol rontottam én el." Mondja a nagyszerű nóta.
Tényleg elrontottam? Szerintem nem érdemes így gondolkodni.
Van értelme viszont annak, ha visszanézünk, mit csinálnánk most, mi minek a következménye és mit tanulunk belőle. Máris megvan a fejlődés iránya.
A szívet gyógyítgatni persze bármikor szabad, ha nem is cigányzenével.;-)
Búsulás helyett olyasmit ajánlok, ami azt a másik magyar virtust táplálja, amelyiknek van ereje az újrakezdéshez. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése