Jójójójó, persze, hogy volt. Na, de olyan is volt, hogy azért nem hagyott békén a dolog, mert érezted, hogy húz és húz magához az a valami, ami a félelmen túl van? Csak azt tudtad, hogy oda kell menned és át kell jutnod a félelmen, mert......... mert, kitudjamiért.
Na kábé ezt éreztem, amikor már felnőtt koromban rájöttem, hogy a lóállattól (is) félek. Egy gyűrűfűi osztálykirándulás alkalmával úgy tudtunk ráimádkozni egy lányt a lóra, hogy megígértem, ha ő felül, én is felülök. Hát felült. Nem volt mese, nekem is fel kellett ülnöm. (Edit, emlékszel?) Ennek jó pár éve. Nem hagyott nyugodni a dolog, mert ott fennt már nagyon jó volt. Tavaly még egyszer megtörtént ez. (Donja emlékszel?)
Elolvastam egy lókineziológia könyvet. Oldottam egy lovat. Asszem a sorsom megpecsételődött. Lassan kezdem érteni, mi ez a mágneses erő.
Folyt.köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése