"Az én életembe akkor érkezett a kineziológia, mikor azt hittem, nincs remény, a bögre tejből sehogy sem lesz vaj, hiába kepesztek, nekem lőttek. 

És Bori. Bori szintén akkor érkezett az életembe, mikor azt hittem, nincs remény. Bori szuper barát, fantasztikus munkatárs, kiváló empata és remek társaság. Minél többet beszélgetsz vele, annál inkább az a benyomásod, hogy a világ másképp is megközelíthető, hogy rengeteg nézőpont létezik a tieden kívül, és hogy mindenben meg lehet látni a jót. Ha nem jártam volna nála oldáson, akkor is azt gondolnám, hogy hatalmas szerepe van abban, hogy megváltozott az életem, hogy jobb lett az életem. 

De most maradjunk a szakmánál. Elmentem oldásra. Mert akkoriban elmentem misére és pártgyűlésekre és jósnőhöz és remetéhez és a kocsmába. Mert azt gondoltam, mindegy mi ez, mennyire hiszek benne vagy sem, magamról biztosan tanulhatok valamit. És aztán függő lettem. Utánaolvastam, belemélyedtem, de ami a legfontosabb, átéreztem. 

Néha úgy ébredek, hogy azt kérdezem: mi ez most? Miért történik? Miért épp így reagálok? Mi a baj velem? És hogyan tovább? Miért félek ennyire, mikor tudom, hogy képes vagyok rá? Mi lesz velem?

Ilyenkor felkeresem Borit és a kép kitisztul. Minden rezdülésében azt érezheted, amit ő csinál - a tanácsadás, a segítő kéz - szóval hogy ez az egész a szenvedélye, hitvallása és átadod magad, mert nem is tehetsz másképp. A nyitottsága téged is kinyit, a be- és elfogadás pedig téged is toleránsabbá tesz. 

Ha jobbítani akarsz az életeden vagy csak új perspektíva kell, én szeretettel és őszintén ajánlom Borit! TEK? Nem, nem a terrorelhárítás. Hogy mi is ez? Próbáld ki!"