Nem minden felnőtt szülő, de minden szülő felnőtt...? Vagy van olyan szülő, aki még gyerek? És a koraérett gyerek, az félig felnőtt?
Ha egy ötéves gyermek megkérdezi, hány lába van a póknak és miért fagy meg a víz, akkor már kialakulóban van benne a tények, információk iránt érdeklődő felnőtt én.
Amikor megeteti a kiscicát, máskor pedig megtiltja a babának, hogy átszaladjon az úton, a szülői én cseperedik benne.
Attól, hogy ugyanez a gyerek felnő, megmaradhat benne a szófogadó, a dacos és az önfeledt gyerek is.
Ezek a minőségek különböző arányban működnek bennünk felnőtt életünk során is. Szükség is van rájuk. Mi lenne a szabályokkal, ha egyáltalán nem élne már bennünk az alkalmazkodó gyermek, és de keserű lenne az élet, ha elfelejtenénk, milyen önfeledten játszani!
Mi lenne a vezetővel, aki csak irányítja a beosztottakat, sosem érdeklődik a hogylétük felől. És mi lenne azzal a gyerekkel, akinek anyja elfelejtette, milyen ellenszegülni mások akaratának.
Benned melyik minőség él túlsúlyban, és melyik gyengélkedik?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése